Van valami végtelenül szomorú és naiv is abban, ahogy a nő kék kabátban, fekete nadrágban futásnak ered, és a kamera ugrándozva követi. „Jaj, istenem! Jaj, istenem!” – ismételgeti Barbara, és egy szembefutó alak elkapja a karját. Egy szempillantás csak, ahogy Barbara kitépi kezét, és megy, fut…