1.

Az Albatrosz-akció egy csak részben sikeres és alapvetően hírszerző akció (más vonatkozásban egy eltitkolt 2010-es két napon át tartó biológiai tudományos válság) története, amely nagyrészt az amerikai közép-nyugaton és déli államokban játszódik, valamint, mint a második rész, A sötétség éjszakája is, egy rövid fejezet erejéig az ország déli határán, illetve Mexicoban. A misztikus és tudományos elemekkel kevert cselekmény hátterében és előzményeiben az amerikai mikrobiológiai kutatások során biológiai fegyvernek kifejleszteni szánt toxikus mikrorészecskék elszabadulása utáni bonyodalom áll. Két idősíkban látjuk kibontakozni a nem mindennapi drámát. Az elsőben a 2010-es évek elején látunk néhány későbbi szereplőt is, itt még fiatalon. Az alaptörténet mégis egy jóval korábbi eset, évtizedekkel azelőtti baleset, egy „roswelli”, tehát magyarázat nélküli rejtély kibontakozása (a történetben visszautalásokban, emlékezésekben kerül a lapokra néhány fejezetben betétként), amit a közvélemény elől eltitkoltak, és amely igazságát amerikai tudósok, a hadsereg és a kormány elrejtett az emberek, az érintett államok lakossága elől, és félremagyarázta azt.

Az Albatrosz-akcióban egy nyugati parti (Santa Barbara-i) újságíró fog ismételt nyomozásba negyven évvel egy rejtélyes eset után, korabeli különös halálesetek egyszer már megkísérelt felderítésébe, legfőképpen annak okán, hogy ő is egy résztvevő leszármazottja, a hadsereg akkoriban meghalt törzstisztjének unokája, és méltó emléket szándékozik adni neki. (Ezekre az egykori, és végül 2010-ben – ennek a történetnek a végén - tovább titkolt összefüggésekre talál rá 2042-ben majd Simone Goronsky Las Cruces-i netes szerkesztő, a következő történet válságot kirobbantó, és a további eltussolást megakadályozó szereplője.)

Az újságíró, Gordon La Rue, Thomas Sparks vezérőrnagy unokája Dallasban, a Dealey-plazán, a Kennedy-emlékmű előtt találkozik egy korábbi érintettel, és a most már idős férfi az első lapokon bevallja, hogy más okán csalta oda a Newsweek újságíróját, hogy azt hazudta, miszerint a Kennedy-gyilkosság egykori tanúja, és forrásként állna az író-újságíró rendelkezésére készülő könyvéhez; most azonban másról beszél, elmondja neki, hogy érdemes tovább kutatnia a hachitai természeti-katasztrófa témájában, hiszen megérzése szerint egy különös történet fog kibontakozni előttük, ahol egy „vírus” elszabadulása mellett más bűncselekmények is napvilágra fognak kerülni. Olyanok, amelyeknek 2010-ben is van még hatása, egyben leleplezik a bűnös „top drawer”-t, valamint érintik a rejtetten folytatott biológiai háborús programtervezeteket (aminek végén a hachitai események is megtörténtek, ahol a „vírus” elpusztított egy településnyi embert). Közli, hogy élnek még legalább ketten, de gyanúja szerint hárman is azok közül, akik sokat tudtak, és az egykori katonatiszt magyarázatot talált La Rue nagyapjának halálára az 1971-es kormányzati akcióban, ami a Hachita-ügyet zárta, ahol a fő és így végső felelős az akkori elnök és szűk környezete volt.

Gordon La Rue hevesen tiltakozik, húzódozik az ügy felderítésétől, hangoztatva, miszerint hónapokkal azelőtt megfélemlítették őt, hogy szakmailag ellehetetlenítik, elzárva tőle a média fősodrát, és burkoltan ugyan, de a családjával is zsarolták.

Az öreg katonatiszt – Pete Shawn – egy napig győzködi Dallasban bolyongva a folytatásra, közli, hogy a „vírus” továbbra is „közöttünk őgyeleg”, az Idegen megsemmisítése nem történt meg az eltelt évtizedekben, hogy több haláleset és baleset történt azóta, és az 51-es körzetben vizsgálják, azonban várhatóan további áldozatokat fog szedni, és ezt meg kell akadályozniuk. Azt is közli, miszerint az egyik „hordozó” még akkor is él, mint idős nő egy öregek otthonában, és előttük készen áll arra, hogy valljon, valamint, hogy valamilyen módon nyitottnak mutatkozik ő is az Idegen megsemmisítésére, hiszen a gyanújuk szerint erre nem csupán a fizikai megsemmisítés mutatkozik, létezik egy másik mód is. Bemutatja azt a Hachitában házilag készült kisfilmet, amelyet egy városlakó rögzített a gyilkosáról azokban a pillanatokban, amikor a mikrorészecske a városkában elszabadult, aki feltűnően hasonlít egy középkorú nőre, olyanra, aki nem ott élt, és gyakorlatilag igen kis esélye volt annak, hogy éppen ott legyen, vagy ha jelen volt, a hatóságok félrenyomozták az esetet, és a nő üzlettársa is mást vallott, mint az igazság. Ez a nő volt az, aki minden bizonnyal megfertőződött a hegyvidéki városkában. Egy korabeli bűncselekmény, egy gyermekrablás áldozata is életben van – érvel még az öreg őrnagy kicsit később -, akit soha sem találtak meg a hatóságok, mert valamilyen úton, módon külföldre jutott, amely esetről ez az Új-Mexicoi öreg nő sokat tudna mesélni, aki – különösen szerencsés módon - a kapcsolódási pont három ügy között. Közli a ledöbbent La Rueval, miszerint a nő nem más, mint az akkoriban eltűntnek nyilvánított Sally Conover, akinek érintettségét évekkel korábban az író már vizsgálta, valamint, hogy a harmadik „ügy” a két egykori politikus, a top  drawerhez tartozó Kennedy testvérek elleni gyilkosságok „szerteágazó labirintusának sikeres bejárása lesz”. Shawn arra céloz, hogy Conover nyomára vezetett előtte ennek a 12 éves korában Alamogordóban elrabolt gyermeknek, a rejtélyes kislánynak, akit senki sem talált meg a bűnüldöző szervek közül soha, és az elkövetők minden gyanú szerint ennek a nőnek a szűk környezetéhez tartoztak. Ezek az emberek bizonyítottan kapcsolatot tartottak akkoriban egy olyan nővel is, aki közéleti szereplő volt, és szintén kinyomozatlan gyilkosság áldozatává vált, amit balesetnek állítottak be a közvélemény előtt. A híres valaki viszont egyet jelentett abban az időben a top drawerrel.

La Rue hitetlen, mégis elfogadja Pete Shawn feltételeit, bár további megerősítéseket kér, és ezt az öreg majd hosszú útjuk során mindvégig meg is teszi, majd az öreg rendelkezésre bocsátja erőforrásait, és nekivágnak egy autóútnak: a második éjszakán autóval Új-Mexicoba indulnak, előbb Sally Conover akkori élet-, és üzlettársához. Az öreg férfi az egyik, aki az étterem- és motel tulajdonos Sally szűk környezetéhez tartozott az 1970-es évek elején, és még él. A Sweety fogadó másról is nevezetes, itt is történtek különös és ijesztő esetek 1971-ben, állítólag itt rendezett ámokfutást egy rendőrjárőr, és innen, azon az éjszakán tűnt el Sally, amikor a közeli Hachitában a természeti katasztrófa is megesett.

A vidéki Anthonyban felkeresik a motelt és éttermet, az útszéli fogadót, amely még akkor is létezik, bár átalakításon esett át az idők során, azonban előtte gyanújuk formálódik arról, hogy figyelik őket. La Rue ír a feleségének Messengeren, és időnként tájékoztatja őt arról, hogy merre járnak, de nem pontos, a terveikről semmit sem árul el. Kikapcsolt telefonok mellett ülnek le Robert Murdockkal egy hosszú beszélgetésre. A nap vége felé Shawn arra utal barátjának, hogy Sally egykori üzlettársa nem logikusan beszél, nem az igazságot közli, és ellentmondásokba kerül a megismert tényekkel. Shawn előad még egy történetet, hogy meggyőzze Murdockot az igazság átadására, egy korabeli másik bűncselekmény sorozatról beszél, amely szinte egészen pontosan akkor esett meg néhány tucat mérfölddel arrébb, amikor a kislány elrablása. Közli, hogy itt is kapcsolódási pont Sally Conover, hiszen ugyan mindent, de egy körülményt mégsem vizsgáltak az akkori nyomozók, miszerint azokat a prostituáltakat, akikkel egy Pannell nevű ember végzett, Sally Conover látta utoljára élve a Sweetyben. Közli, hogy túl sok az idős nőre utaló nyom, hogy misztikus homály övezi a személyét, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. La Rue a délután folyamán több alkalommal beszél a nyugati parton elektronikus levelezés formájában a Santa Barbara-i családjával, az otthonukban tartózkodó feleségével, és kislányukkal, Helennel. Felesége felhívja figyelmét, hogy távollétében rejtélyes üzeneteket kap, és ez némi félelmet ébresztett benne. La Rue most sem árulja el az „új sztori” tárgyát. A megbeszélés Murdockkal tovább tart, mint gondolják konkrét gyanúját később – Dallasba visszaindultukkor - közli társával, illetve csupán utal arra, hogy minden bűncselekményt vagy Sally követett el tettestársakkal Murdockkal és még egy, név nélküli további személlyel), vagy csupán tudott a megtörténtekről, és bűnös módon elhallgatta a hatóságok elöl. A valódi és félelmetes gyanúját apránként csepegteti La Ruenak, miszerint van valami titka a motel és étteremegyüttesnek, amelyet soha sem kutattak át megfelelően, hogy az összes ügy kapcsolódik egymáshoz, és a titka valahol az épületben van még negyven év elteltével is.

Késő este az autópályán megbizonyosodnak felőle, hogy követik és lehallgatják őket. Az éjszaka közepén – félúton az Új-Mexico-i fogadó és texasi nagyváros között – egy benzinkúton félreállítják őket, és előbukkan egy ember, aki az őrnagyot megbeszélésre csalja, aminek nem lesz végül tanúja, és a beszélgetést sem képes megörökíteni, nem úgy, mint Anthonyban órákkal korábban a korabeli tanúval, amelyet menet közben végigelemezve fontos közvetett bizonyítéknak értékelnek, legalább Murdock bűnösségére. Ezt a bizonyítélot követeli a Hírszerzés magas rangú ügynöke, aki csak megerősíti Shawn erős gyanúját minden általa is felderített személy érintettségére. Shawn ügyes zsarolással eléri, hogy Bill Marcus (aki a 2042-ben játszódó folytatásban szereplő William Patrick Marcusnak az apja) elengedje őket, és szabadon folytathassák az utuk, azonban arra nem számít, hogy hamarosan mégis elcsalják az autópályáról, és egy komplett ügynöki hálózat kényszerítse őket, hogy feladják a saját szakállukra folytatott nyomozást. Mégis belemennek, hogy felkeressék a Cég rejtett vidéki bázisát, hiszen Marcus üzenetében azt ígéri, hogy létrehozza a találkozót köztük és a bázison (azaz mégsem öregek otthonában élő) Sally között. Azt is sejteti velük elektronikus üzenetben, hogy már fut egy akció a hírszerzés háza táján egy fedett csoportban. Az Albatrosz-akció célja ugyanaz, mint nekik: legyőzni az Idegent, amihez fel fogják használni az idős nőt és az egykori eltűnt személyt, az elrablása utáni héten Sally által megszöktetett, azóta Mexicoban élő Margaret Fennert (Esther Mastrettát, aki a következő történetben is felbukkan, mint 2042-ben még élő és igen idős asszony). Az aspermonti bázison Sally Conover előadja történetét a Hachitában megesettekről, cáfolja, hogy ő járt volna abban a házban, ahol Herbert Dallek meghalt, és bevallja, hogy a rendőr ámokfutása másképpen esett meg, mint azt akkor jegyzőkönyvezték. Ez új elem Pete Shawnnak, ugyanakkor az őrnagy gyanítja, hogy az éppen előttük pontosított eseménysor sem valós, hogy Sally elhallgat még valamit. Amit viszont továbbra is elferdít előttük, az még az őrnagy képzeletét is felülmúlja, és elkövetkezik az a pillanat, amikor Pete Shawn is elzárkózik az új ismeretanyag befogadásától, hogy ne csalódjon a nőben, bár a ’vallomása’ már a küszöbön áll, az újságíró viszont tudni akar mindent. A további beszámolót időhiány és érzelmi jelenetek miatt meghiúsítják, így nem derül fény arra sem, hogy az útszéli örömlányok eltűnése mögött részben, vagy egészben vajon Conover és Murdock állt-e. (A történet zárásában, az utolsó lapokon minden más mellett erről is értesülhetünk.) Ekkor figyelmezteti Marcus másodszor  az őrnagyot, hogy amit hamarosan vele is megosztanak, szigorú államtitok kell maradjon, hiszen felborítja az USA történelmének elmúlt évtizedekre vonatkozó sérthetetlenségét. Kiderül, hogy minden körülmény valahogyan kapcsolatban van egy egykori hidegháborús programmal, a vegyi-, és biológiai háborús tervezetekkel, az emberiség megtizedelésére vonatkozó tervekkel egyetemben, aminek fő kitervelője nem volt más mégsem, mint Gordon La Rue katonatiszt nagyapja. Az Albatrosz-akció célját Marcus előttük abban jelöli meg, hogy az Idegen elpusztítása mellett (amely a tulajdonképpeni akció lényege) szükséges lesz lezárni minden futó emberiségellenes programot, eltüntetni minden nyomot, a Sweety mélyszintjére összehordott, és az ott évtizedekkel korábban kiépített pincerendszerben őrzött tárgyi bizonyítékok megsemmisítésén túl végezni kell a még élő kellemetlen tanúkkal is, akik nem másak, mint Robert Murdock és egy másik ember, a tettestárs George Weitzman (aki személyére csupán a hírszerzés akadt rá, Pete Shawn nem). A két amatőr nyomozó kérdésére, hogy őket miért hagyják életben, Marcus azt válaszolja, hogy szükség van rájuk, szerepük lesz a hamarosan meginduló akcióban, mint ahogy már addig is volt azzal, hogy Murdockot semmit sem sejtve kifaggatták, és azt a Cég emberei sikeresen lehallgatták az előző napon, azaz felhasználták őket. Közli még, hogy az akció indítására maga az elnök, Obama ad majd parancsot, „aki be akarja fagyasztani, és felszámolni az összes háborús programot, akinek elege lett az egészből, és végleg lezárni szándékozik a sötét múltat”, amennyiben minden feltétel teljesül az éjszaka hátralévő részében...

   Folyt.köv.

          Írta: Őzse Balázs 2018 – 2023 között