...autó egy turista csapat mögött araszolt ki a kikötőből. - A ház egy sűrűn lakott kertvárosban bújik meg. A GPS szerint légvonalban nem egészen 1 mérföldre ide.

-        Láthatják a kocsit műholdról.

-        Nem lehet bemérni – vágott komoly képet a nő a homályban. – Tönkretettem a jeladót.

-        Mikor?

-        Még Renoban.

-        Járt Renoban? – fordult fél testtel a vezető oldal felé Aldrin.

-        Igen. Tegnap. Keresztülautóztam Nevadán is – mosolygott Goronsky és nagy gázt adott, ahogy szabad lett előttük az út. Meredekebb szakaszhoz értek és néhány kocsi is feltűnt előttük. A városból kivezető út fényei, velük szemben, egy dombhajlat mögül bukkantak elő. A kereszteződés már csak egy kőhajításra volt, amikor Aldrin ismét balra fordult az ülésben.

-        Mit csinált ott?

-        Kivettem egy szobát egy előkelő hotelben – mondta halkan Goronsky, majd rápillantott a férfire, aki ekkor már másfelé nézett. Hosszan fészkelődött a kényelmetlen ülésben. Aldrin újabb típusú, modernebb kocsikhoz szokott.

-        Mi volt a célja vele?

-        Nem jött még rá?

Burt Aldrin egy kis kivárás után elmosolyodott és végül megvakarta homlokát. Bólintott egyet.

-        Azt mondta, amit megbeszéltünk? – kérdezte egyszerre Simone Goronsky. Egy kisebb kocsisor végén, lassú iramban gurultak át a kereszteződésen.

-        Amit megbeszéltünk. A kaliforniai tengerpartot emlegettem a videoban.

-        A szikla, ugye, nem látszott a háttérben?

-        Nem vagyok kezdő, Simone! – méltatlankodott Burt Aldrin és kitekintett a jobb oldali ablakon. Éppen egy kisebb forgalmú mellékútra kanyarodtak, majd áthajtottak egy keskeny felüljárón. Az 1-es út másik oldalán kisebb házak sorakoztak, és kevesebb utcai lámpa is égett, mint a parti sétányon. Néhány perccel később már messze jártak az alacsony házak között, a kertvárosi negyedben.

-        Több nem kell. Így is sok. Semmi esetre sem tudhatják meg, hogy hol tölti az éjszakát. Még nem.

Ekkor egy keskenyebb útra kanyarodtak rá. Aldrin közelebb hajolt a GPS-hez...

...kiszállni készült, de a nő átnyúlt, és megfogta karját.

-        Várjon!

-        Maradjak a kocsiban?

-        Ezzel hajtunk be a mélygarázsba. De előbb azonosítanunk kell magunkat – mondta halkan Goronsky és a kocsi rádiójával kezdett matatni. Kezd ideges lenni – gondolta Aldrin. Egyszerre egy kis mikrofon bukkant elő a fedőlap mögül. Goronsky megmarkolta a végét és maga felé húzta, amíg a vékony vezeték engedte.

-        Jó estét! Bejelentkezem. A nevem…

Mielőtt folytathatta volna, egy lágy gongütés hallatszott a hangszóróból. Egyidejűleg a kommunikációs eszközhöz tartozó kijelzőn a szürke háttérben szavak rajzolódtak ki.

JÓ ESTÉT MRS. GORONSKY ÉS MR. ALDRIN!

NE LEPŐDJÉK MEG, ASSZONYOM! TÖBBFÉLE MÓDON KÉPESEK VAGYUNK AZONOSÍTANI A VENDÉGEINKET.

-        Nyilván leolvasta a rendszámot – tűnődött Goronsky, és kinézett az üvegen.

-        Ki ez?

-        Az ügyeletes. Az AI...