A Nevadában emelkedő kisgép alatt felrobban a futópálya, és a SCLAR megsemmisíti az egész légibázist, csakúgy, mint máshol is az országban. Levegőbe repülnek a nemzetközi repülőterek, vasúti pályaudvarok, nagyvárosi csomópontok, kikötők. A nő – Sylvia Speranza – emlékezik utasainak, és kijelenti, hogy nem ügynök, hogy manipulálták az előző este folyamán, gyaníthatóan egy AI, LC gyakorolt rá hatást. Az újságíró mind több összefüggést lát át, és megérti Deisdata menetrendjét. A gép kevés üzemanyaggal lépi át a Nevada-Kalifornia határt, majd ereszkedésbe fog, hogy valahol leszálljon. Odafentről megtekintik a pusztulást szerte az államban, amit a félrevitt terv okozott.

   Marylandben a mérnökök és az Elnöki Munkacsoport frekvenciát kap a Guatemalához, ahol a két űrhajósnő éppen akkor szembesül azzal, hogy nincs irányítási lehetőségük, és rájönnek, hogy a mentési műveletsor hibás, majd arra is, miszerint szándékosan programozott hibák sorakoznak az entry interface fázisában. Helen kikövetkezteti, hogy az árulók célja az, hogy ők elvesszenek és a Nellis-1 sorsára jutva elégjenek a légkörben, hogy a tartályokat ezzel a módosított tervvel szerezzék meg. Csakhogy a BIO-CARGO nincs a gépben. Ebből következteti ki az űrhajós-biológusnő, hogy az összeesküvők Vandenbergben vannak, amely helynek nincs már beavatkozási lehetősége. O’Brian és emberei Andrewsen követik a Guatemalában az irányítókabinban történteket. O'Brian közli, hogy Andrewson nem tehetnek értük semmit, úgy tűnik, csak kivetítést látnak. Carla kétségbeesett segélykérésére (…”programozzanak újra mindent! Szoftvercserét kérünk! Még egy kört kérünk orbitális pályán”…) elérik, hogy Deisdata kapcsolatot létesítsen Mexicóval. Arturo Calderon utasítja a Yucatán Űrközpontot, hogy hajtsák végre, írják felül a vandenbergi mentési tervet. Amint ez megtörténik, úgy tűnik, a hajó beáll még egy körre, és mindenki megnyugszik, azonban pár perc múlva hirtelen belekezd a fő fékezési műveletbe, és az átfordulásba. Kiderül, hogy „Deisdata még ezen a körön le akarja hozni a hajót”. Mivel a Csendes-óceán északi része felett repülnek, világos lesz, hogy az USA területére fognak érkezni a ballisztikus pályáról.

   Kaliforniába átlépve a Cessnának kifogy az üzemanyaga, így Sylvia megkezdi a kényszerleszállást egy felhagyott golfpályára. Ekkor Gordon telepatikus kapcsolatfelvételt regisztrál lányától. Helen elmondja apjának a velük megesetteket, és a tervet, amit Deisdata eszelt ki, az árulók lebuktatására. Arról ömleng, hogy beszélni fog az ismét működő interneteken, az áram alá kerülő televíziókon fogható lesz a kizárólagos adás, amit Christina fog felügyelni Andrewson. Végül a gép besodródik egy tóparti tisztáson a fák közé, egy régi golfpálya helyén, ahol az apa sírva kommunikál lányával, a köréjük sereglő idegeneket, a segítségükre érkezőket kikerülve.

   Amint a mexicoi orbiter bemerül a légkörbe, a repülési fedélzeten Deisdata a központi képernyőn megjeleníti a két nőnek a Judgement Dayt, amit addig nem láthattak, csupán tudtak a létéről. A kisfilm végén Carla nekitámad a biológusnőnek, felelőssé téve őt a történtekért, hogy az Idegen az ő kutatási programjából született, és hogy áruló, azt fröcsögi neki, hogy „részt vettél az emberiség megtizedelésére szőtt tervek készítésében! Egy mocskos áruló vagy Helen La Rue!” Társnője a másodpilóta székében hevesen tiltakozik, hangoztatja, hogy félreérthette a filmet, és hogy éppen ő nem tudott semmit a gigantikus tervekről, hogy orvul kihasználták a doktori munkáját.

   Ugyanekkor éppen azt találgatják a mérnökök Marylandben, hogy a megváltozott vektorok után hová érkezik le a hajó, miután a felső légkörben egy fordulóba fogott, amikor százhetvenezer láb magasságban a sikló fedélzete melegedni kezd, és fellép egy abnormális rezonancia, ami azt mutatja, hogy még a világűrben megsérülhetett a hajó, miután a mentéskor túl közel merészkedett a Nellishez, illetve a két űrhajósnő a robotkar mentén megtett átszállási művelet során belecsapódott a szárny belépőélébe. A támaszponton is látják az abnormális telemetrikus adatokat, és a vezető repülésirányító mérnök ráébred a hiba okára: egy hővédő csempe hiányzik a burkolatból, és attól tart, miszerint a hajó elveszti stabilitását, és hasonló okokból úgy jár, mint a Columbia 2003-ban: széthull a légkörben. Két perc után – immár légköri gépként – a Guatemala túléli a súrlódás okozta túlzott felizzást, de elveszíti manőverező képességének nagy részét. Ezután nem tud tovább megfelelően lassulni és S-kanyarokba fogni. Az új irány szerint a gép pontosan a kaliforniai Edwards AFB felé tart a siklópályán, azonban kiszámolhatóvá válik, hogy életveszélyes lesz a landolása az alig működő magassági és oldalkormányával, beragadt fékszárnyakkal és a szokásos sebesség többszörösével. Az elnök immár szabad rádiós frekvenciákon felveszi a kapcsolatot az október közepén természeti katasztrófa okán lezárt támaszponttal, amelyet a SCLAR egy órával korábban Deisdata sikeres blokkja miatt nem semmisített meg, és utasítja az ott tartózkodó kármentesítő katonákat az űrrepülő fogadására. A repülési fedélzeten az immáron maximálisan aktív AI, Deisdata közli velük az élő közvetítés kezdetének időpontját, és kapcsolja a dallasi WFAA-Televíziót nekik, hogy Helen bejelenthesse igényeit az exkluzív interjúként felfogott kizárólagos adás lebonyolítására, amelyről senki sem tudja, hogy mit fog tartalmazni. Pár perc múlva – már az USA nyugati partvidéke felett ereszkedve – Helen barátnőjével, Christinával beszél videós kapcsolatban, ahogy sietve egyeztetnek a részletekről. Ezután Christina és társa mobil stúdiót alakítanak ki Andrews irányítótermében, és várják a jelet az AI-tól a kizárólagos adásra.

   A Vandenberg AFB-n Fillmore és Bill Marcus vezérőrnagy a leszállópályán az indulásra kész Boeing-887-es gép, az Air Force Two mellett gyalogolnak, és a fejleményeket taglalják, keserűen és indulatosan utalva a kudarcra, arra, hogy nem tudták megszerezni a biológiai mintákat.

   Andrewson a közvetítés indulásakor Christina sorra bemutatja az előtte felsorakozottakat, megnevezve a politikusokat és tudósokat, majd pár mondatos felvezetésbe kezd, és közli, hogy kapcsolja a Guatemalát.

   Ebben a percben a televíziós frekvenciák megnyílnak, és az AFB-n a katonák és az alelnöki csoport tagjai tabletükön döbbenten figyelik a keleti partról jelentkező dallasi tévéseket, majd a beszélni kezdő biológusnőt. Innen felváltva láthatjuk a felszínen és a levegőben történteket, a sisak nélkül a fedélzeti kamerába hajoló biológusnőt, amint részletesen és tényfeltáróan leleplezi a világ előtt az összeesküvést, megnevezve a fő felelősöket, oroszokat, japánokat, európaiakat, amerikaiakat, köztük Russell Fillmore alelnököt és a vandenbergi főtiszteket. A közvetítés során elhangzottak alatt a támaszponton dühöngő katonák és politikusok visszatérnek a vezérlőbe, ahol Marcus közli az alelnökkel, hogy kiszáll a Missouri-projektből, ami – mint a biológusnőtől hallani a tablet hangszóróiból – tulajdonképpen az Agenda ’42 biológiai háborús programterve. Hangos szóváltás alakul ki a katonák és a politikus között, mialatt a parancsnok sietve beállítja az önmegsemmisítő műveletet, és éppen az időzítésre kerülne a sor, amikor a titkosszolgálat vezetője és a támaszpont parancsnoka az őrnagyi rangú helyettesével együtt dulakodni kezdenek. A testőrség lelövi a főtiszteket, viszont már késő, aktiválódik a SCLAR itt Vandenbergben is, mindössze kilencven másodperces késleltetéssel. Ez a végső pillanat, amikor minden ott tartózkodó menekülésbe fog, és aki csak teheti a már felpörgetett motorú repülőgép felé tart lélekszakadva.

   A Televíziós Beszéd utolsó pár percében Helen előadja az Idegen biokémiáját, és kapcsolatát a klímavészhelyzettel. A két dolog súlyos egymásra hatását, és a várható pandémia pusztító voltát szinte elkerülhetetlennek ítéli meg, Közli, hogy van remény mégis, amennyiben közös erővel lép fel mindenki, és komolyan veszi a környezetvédelmet, az óceánok, a légkör, a földek takarítását, a biodiverzitás megőrzését, a szén-dioxid kibocsátás minimalizálását. Oxigéngyárak fokozott ütemű építéséről beszél, a szénerőművek bezárásáról, a közlekedés során kibocsátott mérgező gázok visszaszorításáról, új technológiákról, takarékoskodásról, zöld programok indításáról.

   Edwardson az utolsó pillanatban végeznek a futópálya letisztításával, a műtárgyak elszállításával, amikor a hajnali derengésben megjelenik magasan a katonák felett a billegő és füstölő űrrepülőgép sérült bal szárnnyal, ahogy Carla Lucia keservesen küzd az irányításával. Végül a pálya végén túl repül a színültig telt Rogers tómeder széléig, ahol nagy gőzfelhőt csapva csapódik a sárba. Ugyanabban a pillanatban véget ér a Televíziós Beszéd is, amit a mérőszámok szerint az utolsó percben már 4 milliárdan követtek a készülékeikkel a teljesen megnyílt frekvenciákon a két interneten világszerte.

   Ismét Edwardsot látjuk, amint az ottani mentőalakulatok megkezdik az összetört gépből a mentést. A CNN stúdiója ismét aktív, és az egyetlen hátramaradt hírszerkesztő haladék nélkül belekezd a támaszponton történtek közvetítésébe.

   Andrewson mindenki fellélegzik, ahogy a CNN csatornáját figyelik. Még utoljára az elnököt és Helen anyját látjuk amint párbeszédet folytatnak le egymással, majd a teremben jelen lévő 25 ember felsorakozik a kamera előtt, amit Carl Boggs, a dallasi WFAA kaliforniai tudósítója a kijelzőről fordít feléjük, és megörökíti a boldog és felszabadult embereket egy közös portrén. Ugyanekkor az elnök kijelenti, hogy felfüggeszti a biológiai és egészségügyi vészhelyzetet, viszont fenntartja a belbiztonságit, amíg az utcákon tüntető polgárok meg nem nyugodnak, és haza nem mennek. Ígéri, hogy akkor a kormány is visszarendeli a hadsereg alakulatait onnan. Ezután mosolyogva közli, hogy „az emberiség belépett a Megújult Információs Technológia Korába, ahol egyenrangú társak és egyben barátok a mesterséges intelligenciák.”

   A történet Epilógussal zárul. Megtudjuk, mi történt a Sötétség Éjszakája után, hogyan lépett be világunk a Megújult Korba, mi lett a sorsa a szereplőknek, ki élte túl az éjszakát, és milyen büntetést kaptak a felelősök.

  Írta: Őzse Balázs 2023-ban