Egyesült Királyság, Wales, Swansea: a Swansea Building Society, azaz egy helyi cég levélszekrényében valaki – minden bizonnyal a kézbesítő - hátrahagyott egy postai küldeményt 2024. augusztus 16-án. Pár órán belül a lakástakarék-pénztár épületében „riadalom támadt”. A postabontásért felelős dolgozó ekkor már kellően izgatott volt, és értesítette is főnökét – Henry Darbyt -, hogy 121 éves küldeményt tart a jobb kezében…
Öt nappal később a CBC Rádió Leila Ahouman nevű tudósítóját menesztette a pénzintézethez, ahol a nő interjút készített Darbyval. A kommunikációs menedzser „egyszer csak kihúzta a fiókját, és kivett belőle egy karácsonyi témájú képeslapot”. Az akkor induló beszélgetés körvonalazta azt a szenzációt, ami új világrekord születését vizionálta. A rekord „a leghosszabb ideig a posta rendszerében hánykolódó küldemény” kétes elsőségét jelentette – volna, ha a Royal Mail elismerte volna az esetet. Később egy meg nem nevezett illetékes a Királyi Posta képviseletében azt nyilatkozta: "Valószínűleg ezt a levelezőlapot visszahelyezték a rendszerünkbe, nem pedig több mint egy évszázadra elveszett a postán. Ha egy küldemény a rendszerünkben van, kötelesek vagyunk eljuttatni a megfelelő címre."
Az 1903. augusztus 23-án feladott képeslapot Lydia Daviesnek címezték, aki egyike volt annak a hat Davies-gyermeknek, akik több mint száz évvel ezelőtt a megadott címen laktak. A lakástakarék-pénztár, ahová a képeslap érkezett egy közösségi médiakampányba és vad kutatásba kezdett, hogy feltárja a képeslap eredetét, és azonosítsa a Davies család élő tagjait. Jelenleg is folynak az erőfeszítések, hogy megtalálják Lydia Davies leszármazottait, akik további információkkal szolgálhatnak arról, hogy miért és hogyan került a képeslap 121 évvel az eredeti feladás után a postaládába.
Az üzenet a küldeményen a következőképpen szól: „Kedves L., Nem tudtam, lehetetlen volt beszerezni ezt a párat. Nagyon sajnálom, de remélem, jól érzed magad otthon. Most körülbelül tíz [shilling] zsebpénzem van, a vonatjegyet nem számítva, úgyhogy jól vagyok. Üdvözletem Miss Gilbertnek és Johnnak, sok szeretettel mindenkinek, Ewart.”
Egyértelmű, hogy Ewart és Lydia valami konkrét dologról tárgyaltak, bár hogy pontosan miről, az továbbra sem világos. Darby: „Úgy gondoljuk, hogy egy pár cipőről van szó”. A képeslap mindenképpen eredeti, és olyan kézírást, valamint kifejezésmódot tartalmaz, amely egy rég elmúlt korszakból származik. Tracy Coleman történész kutató megállapította, hogy a képeslap teljes mértékben megfelel a 20. század eleji képeslapok jellemzőinek. „Úgy tűnik, hogy ez (a küldeményen elhelyezett bélyeg) egy szokványos bélyeg a korszak jelöléseivel, és nem látszik rajta semmi szokatlan. Ez egy olyan képeslap, amilyet bárki találhat egy bélyegbörzén vagy akár jótékonysági boltokban” – magyarázta Coleman a CBC-nek. Coleman azt feltételezi, hogy a képeslap valószínűleg egy jótékonysági boltban került elő, és onnan küldték el a lakástakarék-pénztárnak. Eddig nincs bizonyíték arra, hogy a képeslap eljutott volna a címzettjéhez 1903-ban, de az alkalmazottak most a közösségi médián keresztül próbálnak kapcsolatba kerülni Lydia Davies leszármazottaival ennek megerősítése érdekében. Andrew Dully kutató felfedezte, hogy a Cradock Street 11. szám alatti ház valaha John F. Davies és felesége, Maria tulajdonában volt. A párnak hat gyermeke volt, köztük Lydia Davies, aki a legidősebb, 16 éves volt abban az időben, amikor ezt a képeslapot küldték. Arról, hogy mi történt a lánnyal 1903 után, azaz mi lett a sorsa és meddig élt még, egyelőre senkinek semmilyen információja sincs.
Vége
Írta több forrás alapján: Őzse Balázs 2025-ben.
