- ...kik?

- Ez egy remek és sommás kérdés, főtanácsadó úr! A legfelsőbb értelem. Egy üzenetet hoz, mi pedig el akarjuk pusztítani. Eddig logikus, uram, nem?

- Igen, hiszen veszélyeztet minket – tárta szét kezeit a főtanácsadó.

- Egyszerre csak itt van – élénkült meg ismét Dr. Robertson. Hirtelen vette át a szót. – Nem használ ajtókat – és belemélyesztette szemeit a klímatudóséba. – Mindenhol jelen van, beleszőtte magát a mindennapjainkba.

- Deisdata. Ő lesz az! – mondta Christina váratlanul, de nem született reakció, mindenki a gondolataiba süllyedt.

- Mond valakinek valamit az a kifejezés, hogy küldönc elmélet? – kérdezte a klímakutató asszony.

- Talán egyszerűbb spórákat szétküldeni a világegyetemben, mint drága és nagy űrhajókat – felelte Dr. Robertson.

- Igen, és az ember is nagyméretű. Lehetne kisebb – meresztett nagy szemeket Jean, mintha így szándékozna nagyobb nyomatékot adni mondanivalójának. – A Triász kor előtt a rovarok is jócskán nagyobbra nőttek. Valamiért csökkent a méretük.

- Talán egy távoli bolygó értelmes lényei nem nagyobbak, mint egy ganajtúró bogár – tűnődött el a tanácsadó. Körbetekintett, és amit várt, bekövetkezett. Senki sem nevetett a különös hasonlaton, ami azt jelentette, hogy komolyan veszik őt. Egyszerre Christina nyújtotta fel karját. Ismét jelentkezett, mint diák óra közepén, pontosan úgy, mint korábban. Mindenki felé fordult, amire a tudósítónő bólintott egyet, és nagyra nyitotta száját.

- Vagy pedig nem nagyobbak, mint egy baci.

- Ezzel a témakörrel már foglalkoztak korábban – nézett a tudományos tanácsadó Christinára, aki erre még élénkebb lett.

- Azt hiszem rájöttem, hogy mit keresett idén többször is, és most is miért tartózkodik ott, Lompocban és a Santa Barbara-i rakétakísérleti telepen az alelnök, Fillmore!

- Miért? – kérdezte azonnal Middlesworth. Értetlen tekintetett vágott.

- Elnök úr! – nézett O’Brianre a nő. – Most valóban négyszemközt szeretnék beszélni Önnel, és…

Váratlanul történt, amikor a már hosszabb ideje élettelen holografikus monitor ismét fotonsugarakkal telt meg, azután valamivel kontrasztosabb lett a képernyő. Mindannyian felnéztek rá, miközben McAuliff maga elé suttogva fejezte be a mondatot.

- …és elmondani végre, ami a lelkem nyomja, hogy mi a franc történik körülöttünk…

Hirtelen dupla gongütés töltötte meg a levegőt.

- Élő kapcsolás lenne? – kérdezte bizonytalanul a nemzetbiztonsági főtanácsadó. Miután senki sem tudott magyarázatot adni, csendben várakoztak tovább, amíg a kép teljesen éles nem lett..