Miután szakmabeli vagyok, és így van rálátásom a természettudományok közül például a geológia témakörére (és azt regényem lapjain ország-világ előtt népszerűsítem is), elmondhatom, hogy Gaia, azaz a bioszféra napról napra silányabb állapotba kerül (és persze erről a közvéleménynek valamekkora ismerete mindenképpen van, illetve úgy mondanám mégis, tudata mélyén ott rejtőzik valamekkora ismeretanyag, hiszen a főáramú sajtó mindenkihez eljut, és meglepően nagy mértékben át is jön az információ onnan).
A természeti környezet visszaszorulását és a mesterséges elemek térhódítását akkor is láttam, amikor még nem jártam társaimmal az országot, és akkor is, amikor regényem kéziratát írtam.
A misztikus történet fantasy kategóriába esik, azonban jobban szeretem tudományos-fantasztikus kifejezéssel illetni vagy (újabban és olvasói észrevételre) thrillerként. Miután a jövőben játszódik és jó pár ezer mérföldre az én hazámtól, megengedhettem magamnak, hogy politikát is vigyek bele. (Ismétlem: a kemény politikai elemek amerikai miliőben bontakoznak ki tizenvalahány év múlva fantázia szülötte szereplőkkel, így hazaáruló tevékenységgel nyilvánvaló módon egyetlen alany sem támadhat.)
A „puszta hatalom birtoklása” jól követhető a regényben is, hiszen erőközpontot mutat be (amerikai szövetségi kormány), amely azután hajnalra lufinak bizonyul. Az elnök erőt mutat, szigorú, határozott, lényegre törő. Mindez napnyugtakor. Napkeltekor az amerikai elnök hatalma nem terjed túl annak a teremnek a falain, ahol éppen az utolsó fejezetben tartózkodik. Annak ellenére, hogy a hatalma eltűnik, elolvad, szétszivárog, még megvív egy csatát, és megakadályoz egy katonai puccsot. „Történelmi szerepe mégis meglehetősen vitatott”.
Hogy miért fogalmaztam ezt fent meg vagy miért így, nagyon is átlátható. Összes „nagybirtokos, nagytőkés” szereplőm (vagy hivatkozott személy) negatív szerepben tűnik fel benne, csakúgy, mint a politikusok. Túlléptem végső soron ezen is, és már nemcsak negatívnak ható titulust szabtam rájuk, hanem egyenesen bűnözőt. A történet végén ezért sem véletlen, hogy utólagos elszámolásként egyiküket külön kiemelve (az akkori amerikai alelnököt) komoly büntetés kiszabásával sújtom.
Nagy párhuzamokat vonok korábbi amerikai válságokkal olyannyira, hogy a 2042-es politikai és biológiai-tudományos válságot az 1972 és 1974 között lezajlott Watergate-ügy mintájára építettem fel, és a regényben több helyütt (főleg a vége felé) szóba is hozom. Szerkezetileg történetem rokon az akkori eseményekkel. Itt is újságírókkal indul a bonyodalom, és gyakorlatilag velük is zárul.
Amiért ezt megtehetem, hogy ítélkezem, az a kisember huszonegyedik század elejének-harmadának válságában betöltött szerepe miatt van, no és persze az elherdált jövő miatt. A Globális Észak feléli a Globális Délt, és ennek legnagyobb vesztesei a hétköznapi emberek.
Megismétlem: regényem jókora fricska korunk társadalmára, túl ezen kisebb régiókban regnáló hatalmakra, önző állami rendszerekre. Miután ez a misztikus thriller jókor jött ki a mindennapokba (amerikai elnökválasztás után, szomszédos háború elmélyülésekor, diktatúrák látványos vergődésekor) meglepően sokrétű a mondanivalója. Én ennyit tudtam tenni és persze a magam korlátozott lehetőségei folytán, mégis célom az lehetett, hogy (John Kennedy szavaival élve) „mindannyian egy boldogabb, szabadabb világban élhessünk”…
Zöld gazdasági fejlődést vizionálunk, miközben a folyamatot semlegesíti a közelünkben zajló háború. És nem csak az, hanem maga a gazdasági-társadalmi rendszer is, ami tulajdonképpen az egész világon dívik. Nincsenek már létező nagy kommunista társadalmak (azaz államok), így általános a kapitalizmus léte (ugyanakkor a szocialista gazdaság is az volt), végül mindenhol „nagy gazdasági növekedés a cél”. New Green Deal: betarthatatlan megállapodás, marketing szempontból viszont ideális, a tudományos vívmányai mögé üzleti szempontok bújnak…
A kapitalizmus – mint itt-ott kimondják – idejétmúlt. A gazdag elit számára nyilván nem (bár a források szűkülnek), ám a sokaság számára már egy jó ideje jól látszik a „partvonalon vergődés” jelensége. Az első jelek a 2020-2021-es visszaesés, termeléscsökkenés óta látszódnak. A globális recesszió eluralkodik a fejlett államokon.
Ennek a „szörnyű világnak”, az úgynevezett állandó GDP hajszolásnak vetek véget a regényemben, ahol az összeomlás (mint szakaszcím: Judgement Day) egyetlen USA-beli éjszakán következik be. Éjféltájban (az amerikai hegyvidéki időzóna szerint értve) bekövetkezik a „szabadesés pillanata” (az egyik főhős halálakor), ami után hajnalban már semmi sem az, mint az azt megelőző előző estén ott vagy bárhol a világon volt…
Mind jobban körvonalazódik az, amit 2019-ben részleteiben képzeltem el. Három válság készül egyesülni, együtt hatni valamikor a jövőben: az energia-, a nyersanyag-, és a klímaválság. Ebből a konglomerátumból én egyet emeltem ki, és azt kiegészítettem egy biológiaival (hihetetlen módon a Covid előtt), ugyanakkor belebegtettem a frontok közé az „információs hadviselés” képlékeny fegyverét azzal, hogy újságírók sokaságát vezettem rá az eseményekre a lapokon. Ismétlem: történetem itt (is) rokon a Watergate-üggyel, amit szintén az amerikai újságírók bontottak ki és vittek végig a sikerig. Szimpatikus és megmosolyogtató karaktereket gyúrtam össze, impulzív, szókimondó, nyughatatlan nőket, erőt gyakorló férfiakat, illetve sok más érdekes jellemet, a „ki ha én nem” gőgösségét, mindezt pedig azért, hogy izgalmasabb legyen a történet…
