A második generációs amerikai űrrepülőgép az ISS-ről hazatértében meghibásodik, még a légkörbe való belépése előtt. A rakterében halálos vírusok rejtőznek, az asztrobiológusnő szállítmánya: a BIO-CARGO. Odalenn Kaliforniában még semmit sem sejtenek semmilyen veszélyről, sem a landolás utáni ünnepségre összegyűlt bizottság, a szövetségi kormány tagjai, a média képviselői, sem a barátok, és rokonok, közöttük a biológusnő anyja, aki klímatudós a Berkeleyen. Alig másfél óra van hátra a landolásig a Vandenberg légitámaszponton, ahol minden készen áll a sikló fogadására, és úgy tűnik, az addig vastagon hullámzó hidegfront is elvonul a part felett – és akkor az űrrepülő az utolsó körén rejtélyes módon lebénul. Ezalatt valahol Új-Mexicoban egy szerkesztőségben újságírók készülnek valamire, valahogyan leállítani egy kiszivárgó „bomba-sztorit”, mialatt felismerik, hogy valakik „ellenük dolgoznak”. További zavart okoz köreikben, hogy egy társuk eltűnt, és senki sem találja. Hogy „miért nem adják át az ügyet az FBI-nak”, nagyon is jól felfogott érdekük, hiszen „egyszerre ezernyi kérdést tennének fel” nekik. Javában keresik a nőt, mind inkább rosszat sejtve, amikor robban a bomba: valahonnan felkerül a netre a bomba-sztori, a Judgement Day, és a csoport ráébred, hogy az ő életük sincs biztonságban. Csapdába esnek, és nem látszik kiút: valakik leszámolásra készülnek velük. Ugyanekkor a Terrán terjedő kisfilm sokkoló hatású. Az idegen mikroorganizmusokkal szennyezett tucatnyi, súlytalanságban növesztett biológiai anyag az űrrepülőgépről „maga a halálos csapás”. Elszabadul a pokol, és az események felgyorsulnak. Az űrrepülőgép irányítás hiányában spirális pályán közelít a légkör határa felé, és ha nem válik be a terv a személyzet, valamint a szállítmány kimentésére, amit a Kentucky NASA-központban sietve állítanak össze, akkor toxikus anyag kerül be a felső-légkörbe, és megállíthatatlanul elterjed a bioszférában. Egyik óráról a másikra pánik tör ki a lakosság körében, és a válságstábot alakító elnöknek nincs más választása a keleti parton, mint biológiai vészhelyzetet hirdetni az ország területén. Néhány órán belül értesül róla, hogy a közép-, és dél-nyugaton netes-szerkesztők és televíziós újságírók estek gyilkosság áldozatává még az este folyamán, ugyanakkor rejtélyes épülettüzek semmisítenek meg hírügynökségi archívumokat, televíziós székházakat, Nevadában pedig terrortámadás indult egy előkelő hotel ellen. A dolgok azonban jóval bonyolultabbak, és hajnalra az is világossá válik, hogy a bekövetkezett események mögött egy mesterséges intelligencia család áll, egy életre kelt iker-program. Ugyanakkor mind kevesebb az idő menteni az űrhajósokat, mielőtt a vírusok megfertőznék őket odafenn...

A 2042-es Globális Válság azonban ennél összetettebbnek és elhúzódóbbnak bizonyult a 21. század közepén. A mesterséges intelligenciák és az emberek közötti példátlan erőpróbák lettek az akkori események, amelyek egyetlen (USA-beli) éjszakába sűrűsödtek, hogy azután a hajnal elmúltával túllépjenek az amerikai határokon. Egyetlen éjszaka volt, amely megváltoztatta a jövőt a jövőben, méghozzá gyökeresen.

A sötétség éjszakájában jellegzetes belső dráma feszül. 

Amúgy sorsszerű, mint minden, amit válság generál.

A történethez más is kellett, másfajta szemléleti mód, mint a hagyományos, egy más jellegű gondolkodás.

A nem is oly távoli jövőben sokasodnak a gondok, a napi problémák helyi, de regionális szinten is. Torlódnak a meg nem oldott feladatok, Földünk 2042-ben haldoklik, „és még csak észre sem vesszük”! Nemhogy ma, még akkor sem „látjuk a fától az erdőt”, mialatt mind többen tartanak egy esetleges biológiai háborútól, míg a „biológiai kollapszus” réme a valódi, a csendes gyilkos.

Ez a történet egy klasszikus válság pontos és részletes leírása, egy olyan cselekménysoré, amelynek végén már semmi sem az, ami előtte volt...

A sötétség éjszakája műfaja misztikus-tudományos regény.

     Őzse B.

        2022. október