részlet

Kérdés: - ...miről is szól ez a három írás? Műfajában, hangvételében, terjedelmében meglehetősen különbözőek. Miért kell egy lapon emlegetnünk őket?

Válasz: - Nem könnyű eldönteni, mi is a mondanivalójuk. A második például egy három részes sorozat harmadik része volt, amelyet 2018-2019-ben gépeltem le hatvannégy fejezet, azaz hatvannégy poszt formájában. A harmadik egy igen rövid írás, amolyan ötperces novella jelenleg. A Kíméletlenül megtörtént eseményt dolgoz fel, és nevezhetném úgy is, hogy interaktív, hiszen változik, bővül, szűkül. Hogy ez miért történik így, annak van oka. Később kifejtem. Mindenesetre eddig többen is olvasták ezt a diszkrét témát, így a célom elértem: kitártam Meredith piszkos dolgait, ’piszkos trükkjeit’ a világba, úgy, mint egy amerikai író több mint harminc évvel ezelőtt.

Kérdés: - Tehát, miről beszél a három rokon írás? Hiszen mégis egy nevező alatt szerepelnek.

Válasz: - Éppen ez benne a „misztikum”, hogy nincs kerek válasz. Mindhárom misztikus, akármennyire meglepő, és mindhárom alapja, vagy következménye egy válság. Politikai, tudományos és magánéleti. Kedvenc témám a válság, minden vele együtt járó körülménnyel.

Kérdés: - Miért éppen válság?

Válasz: - Mert a válságok izgalmasak és elgondolkodtatóak. Alapvetően majdnem minden irodalmi mű egy válság körüli cselekménysor. Persze szinte az összes film is az; műfaj szerint csaknem teljesen mindegy, hová soroljuk őket. Legjobb példa a dokumentumfilm, és talán csak az ismeretterjesztő filmeket nem illeszthetjük közéjük. Ha keressük a fogalom magyarázatát, nem lelünk fel jó forrásokat, legtöbbször lelki és gazdasági válságokkal foglalkozó oldalakat találunk, esetleg élettaniakat. Olyan remek összefoglalása, mint amilyenre egy amerikai író regényének legelején bukkanhatunk, talán nem is akad sehol. A válság akkor alakul ki, jelenik meg egy közösség életében, vagy egy folyamatban - amely utóbbi lehet akár gazdasági, akár élettani -, amikor az előzőleg elviselhető körülmények együttes képében zavar keletkezik, azaz felbukkan egy új tényező, és változások indulnak meg, az összkép pedig elviselhetetlen lesz. Michael Crichton szerint az új tényező színre lépte túlnyomórészt törvényszerűen következett, azaz csupán idő kérdése volt, hogy felbukkanjon. A legtöbb válságot emberek csinálják, azaz okozzák. Legtöbbször tudattalanul, és nyilván ellenpélda is akad bőven. Ha pedig emberek a szereplői, azok többnyire egyedi emberek. Híresek, azaz például közszereplők. Lehetnek tudósok, politikusok, katonatisztek, újságírók, mérnökök, hogy csak pár példát említsek kirobbantóira, elszenvedőire. A válság – ha jobban szemügyre vesszük – egy mélyreható változás előszele. A végén, vagy utána már semmi sem az, ami előtte volt. A legtöbb gazdasági, társadalmi krízis közös jellemzője, hogy médiafigyelem övezi hosszabb, rövidebb útján, és a média hathatós közreműködése akár tovább is alakítgatja, formálgatja. A sajtó szerepeltetése nálam kísérő motívum. De van még valami érdekesség a dologban. A válságok rejtélyekkel járnak. Megválaszolatlan kérdésekkel. Mindjárt itt a Gyatlov-rejtély. Mi történt a hegymászókkal az Urálban? Nyilván sokan ismerik a történetet. Egy hasonló eset már egyenesen a hegymászás válságává nőtt. Ez utóbbi majdnem negyven évvel később történt és egy nagyobb hegységben, a Himalájában. Hatan haltak meg mászás közben, még közvetlenül a csúcstámadás után a Mount Everesten. Ma már tudjuk, hogy az eset soktényezős volt. A belépő zavaró tényezők összetettek voltak, egymásra hatottak, és kijelenthető, amennyiben egyik is elmarad, nem marad annyi halott a halálzónában, avagy talán meg sem történik. Itt, ha volt is rejtély a színfalak mögött, az Beck Weathers döbbenetes életben maradása lehetett. A halálzónában huzamosabb ideig haldoklott valaki közülük, akit végül megmentettek társai. Az esélye túlélni szinte egyenlőnek látszott a nullával, és mégis így esett meg – szerencsére. Nem ez volt azonban a legnagyobb tragédia a legmagasabb hegycsúcs közelében, illetve a Himalájában, viszont a leghíresebb. Baltazar Kormákur filmrendező készített egy remek, ugyanakkor kissé elfogult filmet a tragédiáról. Ennek hatására, miután barátaimmal egy moziban megnéztem, én is készítettem egy írást Fischer és Bukrejev címmel, és jegyzeteim közé emeltem a közösségi oldalon. Persze foglalkoztam más történelmi eseményekkel is. Érdekes eseteket találtam, köztük egy különös nemzetközi konfliktusról, az egyik „hidegháborús sakkjátszmáról”, amely részben összefüggésben volt a mi 1956-os forradalmunkkal, az 1956. októberi és novemberi magyar eseményekkel.

Kérdés: - Ez talán Szuez lehetett. Eltaláltam?

Válasz: - Igen. Eszembe jut valami. Néhány éve történt, hogy egy hajó keresztbe fordult a csatornán, és erre szinte leállt a világkereskedelem. Valaki akkortájt emlegette, hogy volt olyan nap a csatorna életében, amikor 47 hajót is keresztbe fordítottak, amire valaki rákommentelt, kijavítva, miszerint azokat elsüllyesztették, nem torlasznak használták, így akasztva meg a világkereskedelmet, a nagyhatalmak számára létfontosságú olajszállítást, így érve el, hogy először a történelemben jegyre vegyék a britek a benzint. Akkor tehát ismét lehetett hallani egy korábbi esetről, mégpedig az úgynevezett nagybetűs Szuezről, az 1956-os Szuezi-válságról. De hogyan történhetett meg, hogyan alakulhatott ki, mi okozta azt a példátlan és különös válságot? Mi volt az egész gyökere?

Kérdés: - Nos, mi volt az a tényező?

Válasz: - Eléggé banális. A Benzedrin nevű amfetamin-készítmény, vagyis annak a túladagolása. Meglepő, igaz? Valaki túl sokat szedett a tudatmódosítóból, és ez „kis híján atomháborúba sodorta a világot”, és a mi forradalmunkat is elsöpörték az oroszok.

Kérdés: - Nahát, ez aztán különösen érdekes! Hruscsov?

Válasz: - Nem. Anthony Eden.

Kérdés: - Nem lehetett túl ismert. Ki volt az az ember?

Válasz: - Brit kormányfő, nagyjából abban az időszakban, amikor nálunk Hegedüs András. Hegedüs Nagy Imre utódja volt, Eden Churchillé. A hidegháború legkeményebb évei voltak. A Hruscsov-féle „felemás enyhülés” még sehol sem látszott, bár a szovjet vezető már megtette rá a kezdő lépéseket. Gondoljunk csak a pártkongresszusukra, ahol titokban bevallotta és emlegette Sztálin bűneit. De Szuezben ennek nem volt jelentősége.

Kérdés: - Szuez nagyhatalmi játszma volt. Sokszereplős. Hány szereplője volt?

Válasz: - Egyiptom, Nagy-Britannia, Izrael, Franciaország, USA, Szovjetunió. De az egész válság Anthony Eden döntéseiből indult ki. Noha a másik jelentős tényező, az alap Gamal-Abden Nasszer egyiptomi elnök váratlan lépése, a Szuezi-csatorna államosítása, és így a terület irányítója, ellenőrzője, egy brit-francia vegyesvállalat monopóliumának megszüntetése volt, mégis, a háborús helyzet, és egy gyors háború kipattanása nem történik meg, ha Eden másképp dönt. De miért döntött másképp, és nem józanul? Anthony Eden végzetes összeesküvést szőtt Londonban, amit titokban tett. A közvélemény nem tudott arról, mit és legfőképpen, mit miért tesz. Szégyenletes volt, mert hazudott, és kiszolgáltatta a briteket a franciáknak és Izraelnek, illetve az USA-nak. Mindez pedig azért történt, mert amfetamin-függő lett. Erről sem tudott szinte senki, az orvosain, családján és külügyminiszterén kívül...

Kérdés: - Tehát banális dolgok vezetnek a válság, mint sajátos helyzet kialakulásához.

Válasz: - Sokszereplős, sok helyszínű és sokrétegű dolgok egymásra hatása vezet el a tarthatatlan helyzethez. Nyilván különös dolgok is szerepet játszanak benne, mint például egy politikus aktuálisan rossz egészségi állapota. Azután - a válság kiteljesedése után - ez a tarthatatlan helyzet vagy átalakul tarthatóvá, vagy marad tarthatatlan. Van egy gondolatom, mint példa ez utóbbira. A jelenlegi globális világgazdasági és társadalmi helyzet. Soha sem lesz már jobb. Soha sem lesz már a régi semmi. Három évvel ezelőtt írtam erről, azonban én a kollapszust húsz évvel későbbre tettem. Sok jel mutat arra, hogy akár tíz éven belül bekövetkezik, vagy elhúzott lesz. Nem egy pár napos-pár hetes csúcsponttal teljesedik ki, hanem lineárisan, majd exponenciálisan halad a végkifejlet felé. Rá kell döbbennünk mégis, hogy már benne élünk, a válságban sodródunk, ami fősodrában a végkifejlet mérhető távolságra várakozik. Egyik nap egy kollégámmal beszélgettünk erről, az Agendáról, és fel ugyan nem ismertük, hogy az Agenda nem kormányok közötti összeesküvés eredményeként jön el, hanem már itt is van, csak éppen kóstolgattuk a gondolatát. Gaia egy biológiai kollapszust él át, a menetrendje evolúciós. Természetes szelekció zajlik, Gaia végzi. Semmit sem tehetünk: csapdában vagyunk, be vagyunk zárva a bioszférába...

Van egy kényszerképzetem. Egy hang fog feltűnni pontosan húsz év múlva az éterben, valaki beszélni fog, egy nő. Tudós lesz az illető, aki éppen akkor tér vissza mondjuk a Nemzetközi Űrállomásról, és mondjuk nagy hír hozója lesz, miután leleplezett valamit, egy nemzetközi összeesküvést, amely éppen Davosból indult. A hang gyenge lesz, azután erősödik és végül csak az a hang fogja betölteni a hullámhosszakat szerte a világon, minden más elhalkul mellette. Óriási botrány küszöbén fogunk állni, és az majd mindent elsöpör: - Tisztelt amerikai honfitársaim! Tisztelt világpolgárok! Mindenkit üdvözlök, a világ összes polgárát, aki a képernyők előtt ül, aki csak követi a közvetítést! Néhány pillanattal ezelőtt tájékoztattak, hogy visszatért az áram a háztartásokba, az internetek, a Terrabrowser és a Google, bár még korlátozottan, de ismét működnek, ugyanakkor a közvetítés, ami néhány perce indult meg, jelenleg csak a kis, vidéki városi televízió, a texasbeli Dallasban működő WFAA csatornáján keresztül fogható… Tizenhat napos kutatás után térek vissza a Nemzetközi Űrállomásról, ahol biológiai mintákon végeztem el vizsgálatokat egy, eredetileg a Missouri Egyetem által támogatott kutatási projektben, amelynek keretében a súlytalanság körülményeit vizsgáltuk egyes vírustörzsek sejten kívüli részecskéire, a virionra dr. Conrado Monti, az Európai Űrügynökség olasz nemzetiségű tudományos kutató űrhajósának közreműködésével, de ebbe a programba a tudtunk nélkül az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormánya durván és messze törvényen kívül beleavatkozott. Megcáfolhatatlan bizonyítékaim vannak arra, hogy a Nemzetközi Űrállomáson az SSTS-1 küldetés óta halálos vírusokat őriztek és növesztettek. Ezeket a toxikus és soha nem látott veszélyességű élő biológiai mintákat a Nellis-1 űrsikló második küldetésén, a tegnapi napon szándékozott a Pentagon hazaszállíttatni, éspedig a legnagyobb titokban. Az ENSZ, az Egyesült Nemzetek Szervezete szigorúan tiltja és szankcionálja a vegyi-, és biológiai háborús kutatási programok futtatását, alkalmazását, ugyanakkor ez a szervezet információkkal rendelkezett a törvénysértésről. Mindemellett erről az illetékes bizottságai, valamint a nemzetközi szervezet főtitkára a mai napig, azon belül eddig a percig hallgatnak. Ezennel az ENSZ-főtitkárt, Clément Alexis Toulemondet, valamint az összes tanácsadóját, a teljes ENSZ-vezetőséget azonnali lemondásra szólítom fel! Amennyiben ezt egy órán belül nem teszik meg, az International Police New York-i székhelyű Interceptor Unit nevű osztályának egységét kérem fel, hogy fogják el és vegyék őrizetbe őket! Bizonyítékaim mostantól megtekinthetőek és letölthetőek a képernyő alján a futósorban, az ettől a pillanattól feltűnő alábbi Terra-címeken. Ugyanakkor kérem letartóztatni, és eljárás alá vonni a washingtoni székhelyű Védelmi Minisztérium alkalmazásában álló következő nevű személyeket… Mindenütt az ő davosi emberei álltak, a piramis csúcsán pedig a program felelőse: Russell Fillmore. A Szenátus Űrkutatási Bizottságában helyet foglaló Mondale szenátor idén tavasszal, április 25-én Glenn, a sajtótitkár és Paul B. Johnson belpolitikai tanácsadó helyettese, John Davis Harrison jelenlétében találkozott Larry Hugh O’Briannel Camp Davidben, ahol az elnök a családjával a szabadságát töltötte éppen. A téma a háború volt, a válság, amely nem látszott enyhülni, de éppen akkor, amikor az elnök átmenetileg eltávozott a megbeszélés helyszínét adó tanácskozó teremből, valahogyan szóba került a Missouri-projekt is, a Washington Post felé kiszivárgott tartalmak felbukkanása utáni helyzet kezelése, amely újságírói anyag, mint emlékezhetünk rá, nem tartalmazott még érdemi bizonyítékokat, de éppen cikkezni kezdtek róla, illetve a leleplező írásokat fogalmazták. Egyébként a Post újságíróinak egyik informátora Rayan Christian volt, egy fiatal netes szerkesztő az Új-Mexico-i Las Crucesből, aki a Las Cruces Bulletin alkalmazásában állt, akit ma éjjel holtan találtak a szerkesztősége épületében. Az elnök tehát ekkor távozott a dolgozószobából, a részleteket csupán a három jelenlévő vitatta meg. A három és fél perces hanganyag erről az AGENDA ’42/27 nevű fájlra kattintva érhető el a 9. lapon… Ezt követően a politikusok a Terrán kapcsolatba léptek az akkor éppen a nyugati parton, a San Luis Obispo megyei Lompocban, a légierő vandenbergi bázisának szomszédságában tartózkodó alelnökkel, Fillmoreral. Tájékoztatták a magas rangú politikust a döntésükről, amely szerint rátaláltak a megoldásra, hogy hogyan némítsák el a Terv nyomára jutott, de még a bizonyítékokat nem publikálókat, hogyan manipulálják az online felületen a nyomozásba fogó újságírókat. Közvetlenül ez után lépett be a terembe ismét az elnök… az Agenda ’42 550 TB-nyi anyaga, amely a legördülő menü legalsó menüpontjára kattintva érhető el, a tulajdonképpeni biológiai háborús program kimerítő leírása… Igen, el akartak pusztítani minket, legalább hét milliárd embert ítéltek feleslegesnek!... Előállították az Idegent! A kísérletek 1967-ben indultak Dugwayban és Harleyban, két szupertitkos marylandi kutatóintézetben… az Idegen kristályszerkezete különböző közegekre és különböző frekvenciájú sugárzásokra különbözőképpen reagál. Oxigén jelenlétében, infravörös sugárzás mellett a növekedési aktivitása lecsökken, míg szén-dioxidban és hidrogénben, ibolyán túli sugarakkal bombázva intenzíven szaporodni kezd. Mennél magasabb a szén-dioxid koncentráció, annál jobban szaporodik. Annak idején, a nevadai kutató laboratóriumban jött rá a korabeli tudóscsoport, hogy az Idegen úgy viselkedik, mint egy kis reaktor. Mindent elfogyaszt a környezetében, minden gázt, minden szilárd táptalajt, amennyiben ideálisak a körülmények. Ekkor nem választ ki végterméket sem, csak növekszik, növekszik és növekszik... Amikor végeztem a Missourin és friss diplomásként az első komoly kutatási programomon kezdtem dolgozni és édesanyámat, mint klímakutatót bevontam magam mellé, azzal a gondolattal, hogy vizsgáljuk meg a modellek segítségével, mégis, mekkora lehet az a légköri szén-dioxid-szint, amely felett a hatszögű kristályszerkezet növekedése önfenntartóból exponenciálissá válik, két hónap munka után döbbentünk rá, hogy az a szint a 450 ppm-et jelentő szint. A ppm rövidítés a part per milliomodot jelenti, azaz egymillió légköri molekulára 450 molekula jut. Gyorsan rájöhettünk arra, hogy amikor majd Földünk légkörében a környezetszennyezés és más természetes folyamatok hatására ez a koncentráció eléri a határértéket és átlép rajta, akkor a toxikus mikroorganizmus kolóniájából szuperkolónia lesz és a légköri keveredés, a jet stream, a szelek és viharok segítségével igen gyorsan elterjed. Ugyanez idő alatt megállíthatatlanul elszaporodik és a sémáink szerint 24-48 óra alatt mindkét féltekén elterjed a légkör teljes magasságában, behatol mindenhová, beférkőzik minden zugba. Amennyiben az eredeti, még nem mutálódott organizmus hatol be a bioszférába, akkor ölni fog, mint ölt az Új-Mexico-i Hachitaban 71 évvel ezelőtt… Az erről összeállított anyagot az AGENDA ’71 fájlból kibontva találják… Visszatérve a leginkább az extremofilekre hasonlító molekuláris élőlényre, az Idegenre, azt már tudjuk és tudtuk a múlt század 70-es évei óta, hogy az emberi szervezetre nézve halálos. Nincs ellenszere, nincs rá gyógyszer, és aki belélegzi, az meghal, menthetetlenül. Minden laborkísérlet azt igazolta, hogy a majmokra, a magasabb rendű főemlősökre nézve könyörtelen gyilkos. A tüdőn át támad, felszívódik, bekerül a véráramba és 3-4 másodperc alatt megalvasztja a vért… Az erről szóló korabeli kutatási eredmények kimerítően gazdag gyűjteménye a jelzett dokumentumhalmazban található, a futósorban feltüntetett címen... Ma éjjel, keleti part idő szerint egészen pontosan hajnali kettő óra öt perckor a washingtoni Fehér Házban O’Brian már érzékelte a veszélyt és válságstábot hozott létre, majd elsőfokú belbiztonsági vészhelyzetet hirdetett. A stáb folyamatosan dolgozott, és újonnan érkezett tagokkal folyamatosan bővült. Vele párhuzamosan, már éjfél óta ülésezett a nemzetbiztonsági tanács is, élén Roger Middlesworth nemzetbiztonsági főtanácsadóval. A delegált tagok között ott szerepelt az édesanyám, dr. Jean La Rue, valamint a lezárt fővárosba egyik utolsókként, kalandos körülmények között érkező kaliforniai tudósitók csoportja is, Christina McAuliff, és Carl Boggs, akiket régóta ismerek. Mielőtt a csoport hajnalban a fegyveresen megtámadott Fehér Házból átköltözött volna a néhány mérfölddel odébb fekvő és jobban őrzött Andrews légitámaszpontra, olyan adatokhoz jutottak hozzá, amelyek az országunkbeli és más államokbeli tudományos kutatói hálózatok, az összes Tudományos Akadémia, valamint minden civil szervezet előtt titkolt volt, bárhol is működjenek azok a bolygón. Az Agenda ’42 adatbázisából előbukkantak azok a számsorok, amelyek kristálytisztán megmutatták előttük, hogy a klímavészhelyzettel kapcsolatos adatsorokat, miután érdemben szinte semmit sem tettek a bekövetkezte megelőzésére, az elmúlt húsz évben szándékosan meghamisították, a légköri szén-dioxid-koncentráció értékeit manipulálták… Bekövetkezett hát az, amitől titkon tartottunk: a fosszilis kapitalizmus tönkretette, szétzilálta, felemésztette a bolygónkat. A klímavészhelyzet most szó szerint vészhelyzet! Soha sem volt ennél kétségbe ejtőbb az állapot, Földünk egészségi állapota! És elszabadult az Idegen 12 tartályát magába záró konténere egy órája a világűrben, 10000 lábbal a Kármán-határ felett, miközben a szén-dioxid-koncentráció a 450 ppm-es érték közelében jár, a világátlaga a tegnapi napon egészen pontosan 447 ppm volt. Alacsony Föld körüli pályán keringenek a wolfrám-acél ötvözetű tartályok, és amennyiben belépnek a légkörbe és a súrlódás miatt felszabaduló energia következtében felnyílnak, az Idegen milliárdnyi mikroorganizmusa órák alatt elszaporodik és megöli a magasabb rendű főemlősöket, és az emberiség két nap alatt hírmondó nélkül kipusztul… Volt egy álmom, amíg a haldokló űrrepülőgépben a MEDCOM orvosi adatelemző programhoz voltam kötve. Volt egy álmom, ami mélyen az otthonunkat nyújtó, Föld nevű bolygó jövőjében gyökerezett. A kicsi gyermekeimet láttam, akik még nem születtek meg. A gyermekeket, akik nem is léteztek. Azt álmodtam, hogy egy nap ezek a kis emberek felkeltek és elindultak, és megküzdöttek a jövőjükért, mert addig nem volt nekik. És elbuktak. Azután újabbak jöttek, és ők is sorra elbuktak. Mindenki elbukott, néhány pillanat alatt. Végül nem láttam senkit. Néhány pillanat alatt merevedett meg a táj, a látvány. Halott Föld maradt hátra… Legvégül, éppen mielőtt felébredtem volna, mielőtt közölték volna velem a társaim, hogy átszállhatunk a mexicoi hajóra, az volt az utolsó álmom, hogy van remény, mert remény mindig van... Új technológiákra kell áttérnünk, amilyen gyorsan csak lehet, és az energiatermelési folyamatainkban közelítenünk kell a zéró szén-dioxid emisszióhoz. A most meghirdetett programot, aminek a Megújuló Világunk – Bolygónk megmentése nevet adom, a mai naptól számítom, és kaliforniai idő szerint pontosan déltől léptetem életbe. Ezennel felkérem a közvetítést most otthonaikban követőket, csoportokba verődötten a fejleményeket taglalókat, de az utcákon tüntető polgárokat is, a reményvesztett embereket, akik baseball ütőket ragadtak, akik fegyvereiket élesítették ki, akik menekülnek, akár gyalogosan, akár gépkocsikba ülve, zsúfolódva, akik törnek, pusztítanak, vagy csak apátiába süllyedtek és céltalanul bolyonganak a lángba borult utcákon, azokat, akik pincék, katakombák mélyére rejtőztek, akik be-, és elzárkóztak a házaikba, ranchaikra, és azokat is, akik még várnak, várnak azzal, hogy önként eldobják az életüket maguktól és magas hídról ugorjanak a folyóba, vagy kézifegyverüket fordítsák maguk ellen, hogy nagyon figyeljenek rám! Mindenkihez szólok! Emberek, világpolgárok! Van jövő! Nem is akármilyen! De ezért a távoli, szép jövőért meg kell dolgoznunk! És piszok nehéz, verejtékes munka lesz, hosszú évekig, akár évtizedekig fog tartani, de megéri majd megtenni! Hétről hétre, hónapról hónapra látható lesz az eredmény! Ha mindenki elhiszi és megteszi azt, ami rá lesz szabva, akkor a kis részeredmény is elfogadható lesz! Csináljuk együtt, ne lógjunk ki a sorból! Ma elkezdjük, ez már eldöntött! Mindenki tegyen valamit, csak ennyit kérek, elsőre ennyit. Ez lesz az első lépcső! Azután tovább lépünk, és megyünk tovább az úton… Huszonnégy órán belül megalakul az a globális munkaközösség, amely összefogja a cselekvési programot, amely minden reményünk szerint a megoldást kínálja majd, az egyetlen megoldást. Minden más esetben végünk van, az emberiség lassú kínok között pusztul el. Ezt akarnánk? Ezt soha sem akarhatjuk… Bízzunk egymásban, bízzanak bennem, együtt a hazáért, együtt Gaiáért! Ha kell, statárium lesz, és be kell szüntetni a háborúkat! Nem vezetnek sehová! Nekünk építkeznünk kell, ápolni a bolygónk, törődni vele. Lovelock himnusza mindannyiunk élelme: Gaia az, aki megszül minket, ő a levegő, a tenger, ő minden, ő a növekvő fű, ő te vagy és én vagyok… Építkezni fogunk, elszántan, elkötelezetten. Még ilyen soha sem volt ezen a bolygón! Összefogunk, hiszen kikerülhetetlen tény, hogy mindannyian ugyanazon a kis bolygón lakunk, ugyanazt a levegőt szívjuk be, egyformán aggódunk a gyermekeink jövőjéért, egyformán halandók vagyunk…

Bárhogyan is van, a méltó előbb-utóbb elnyeri jutalmát, a sötét erőket legyőzik, a jó győzedelmeskedik a rossz felett, a válságokat felszámoljuk, és a történelmi rejtélyek egy idő után megoldódnak, még ha igen sokat is kell rájuk várni – legalább is bízzunk benne, hogy minden a helyére kerül egyszer Gaia nagy festményén mégis. Ehhez azonban szükségünk van Gaiára, nélküle egyetlen pillanatot sem élhetünk túl! 

    2022. október