Érzékelve a médiazuhanást, az épület személyzetével és a jelen lévő szakértőkkel, katonákkal azon dolgoznak, hogy felélesszék a rég feledésbe merült távíróvonalakat, amin keresztül később kapcsolatot kísérelnek meg létesíteni a külvilággal, ami két esetben még hajnal előtt sikeresnek bizonyul. Az elnök hajnali három órakor egészségügyi vészhelyzetet hirdet és megerősíti az összes szövetségi államra kiterjedő rendkívüli állapotot, valamint mozgósítást rendel el a maradék fegyvernemekben is, berendelve az elérhető tartalékos katonákat. Az időnként megnyíló kommunikációs csatornákon felszólítja a nagyhatalmakat és a maradék NATO-tagokat a segítségnyújtásra. Deisdata ismét váratlanul adatsorokat tesz közzé nekik a klímavészhelyzet témakörében, ami mint Jean La Rue és másodsorban John Robertson tudományos tanácsadó szakterülete, odavágó témának bizonyul, hiszen a Judgement Day is érintette. A hosszú vita végén arra a következtetésre jutnak, hogy Goronsky kisfilmje részben valós adatokat kutatott fel, és létezik egy biológiai háborús program, aminek része az Idegen kifejlesztése, amely kész elárasztani a bioszférát. Jean szerint a létforma a megváltozott környezetben szaporodóképes marad, és ezt segítheti a megváltozott globális légköri szén-dioxid szint. Már a hajnal beköszöntével tudomásukra jut, hogy egyrészt a mexicoi Yucatánból személyzet nélkül elstartolt a Guatemala, másrészt az Orosz Föderáció, Kína, valamint Japán megtagadja a segítségnyújtást. Ezután Jean La Rue előadja elméletét az Idegen biokémiájáról, bevallva, hogy tudomása volt a mikroorganizmusról, neki és a lányának is, azonban a tudományos kutatási programja csak vírusokra terjedt ki, ugyanakkor évek óta érzékelték a veszélyt. Heves vita bontakozik ki, hogy a Judgement Dayben mennyi a valós tény, és mennyi csupán fikció. Arra a következtetésre jutnak, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a tényfeltáró kisfilm minden szava igaz. Az elnök előadja, hogy az este folyamán az elemző programok javaslatára született a döntés arról, hogy amennyiben rendkívüli állapot lesz, szükséges egy megfelelő média-alany, aki a tömegekhez beszél azok megnyugtatására. Bejelenti, hogy Deisdata jelölte ki Christina McAuliff dallasi tévés újságírót, ezért rendelték őket a nyugati partról oda. Miután a katonai vezetők fél óránként jelentenek a Munkacsoportnak, napkelte előtt pár perccel kiderül, hogy a zavargások nagyobb méreteket öltöttek, valamint a megbénult áramszolgáltatók, a leállt erőművek miatt és az életbe lépő evakuációs terv szerint el kell hagyniuk a megbénult Fehér Házat.
Időközben Nevadában Stead parancsnoka, Jason Morel ezredes bevallja Gordonnak, hogy miután a legmagasabb fokú készenléti állapotból egy korábban – még a Második Globális Háború után - kifejlesztett védelmi terv szerint átléptek háborús állapotba, el kell hagyniuk az AFB területét, amely meg fog semmisülni, mint az összes stratégiai létesítmény az ország nyugati felén. A döntést megerősíti az újságíró is korábban tudomására jutott információk hatására, és közli, hogy a nagyszabású akciót az AI végzi, megakadályozandó egy félresikerült biológiai háborús terv életbeléptét, amelyet a Pentagon szőtt titokban az oroszokkal és Japánnal. Csakhamar megkezdik a támaszpont evakuálását, tekintve az ott tartózkodó sok száz civilt. Keresik az éjfélkor ártalmatlanított ügynöknőt is, azonban úgy ítélik meg, hogy nincs olyan állapotban, hogy magukkal tudnák vinni, majd miután kiderül, hogy minden elektronikai eszköz kimúlt, kis híján ott ragadnak a betonon. Kiderül, hogy csak egy régi, még kézi vezérléssel irányítható Cessna gép működőképes, és nem marad más, hogy azzal hagyják el a robbanássorozat előtt álló létesítményt. A legutolsó pillanatban derül ki, hogy a gépet a nő vezeti, aki még idejében magához tért, és felfogta, hogy neki is menekülnie kell.
Az Elnöki Munkacsoport a légi Nemzeti Gárda katonáinak oltalmában az utolsó légi járművel elhagyja a már ostrom alatt álló Fehér Házat, és áttelepül az Andrews AFB-re, ahol a helyi személyzet és a légierő odarendelt vezetője már várja őket. A csoport gyors fogadása után megbeszélést folytatnak, amikor további csapatszállító száll le a támaszponton és a belőle kiszálló szürke ruhás, nem azonosítható katonák foglyul ejtik őket. Kiderül a rejtélyes egység hovatartozása; azok a légierő egy különleges egységeként az ACC parancsnokság árulói, akik kapcsolatban állnak Fillmore alelnökkel, az akció irányítójával. Fény derül rá, hogy ezek az egységek gyilkolták meg Simone Goronskyt, Sharon Douglast is, valamint még az este folyamán lezajlott akciók is a nevükhöz fűződnek. Az egység végső célja megszerezni a Nellis-1-ből várhatóan egy órán belül a légkörben aláhulló biológiai mintákat, az Idegent, amelyet biológiai háborúra fejlesztettek ki a mit sem sejtő Helen La Rue biológusnővel. A kutatónő tudományos programja valójában egy furfangos terv részeként évek óta álca volt, a naiv tudósnő munkáját visszakövethetetlenül a Pentagon pénzelte. Az elnök és a többi politikus, a légierő helyi vezetőivel túszokká válnak. Al Donally ezredes, az árulók parancsnoka bejelenti, hogy megkezdődött az űrrandevú a felső légkör határán, amelyet az ő vezetése alatt álló vezérlő program vezényel le, és ha a buzgó űrhajósok saját magukon túl a konténereket is mentik a raktérből a másik űrrepülőgépre, akkor majd landolás után a nagy zűrzavarban azt is képesek lesznek megszerezni másik tervük szerint, és elszállítanak kifejleszteni, majd bevetni a többi kontinens lakosságának kiirtására. A túszok tehetetlenül nézik a Logical Chain AI működtette nagy kivetítőn a kalandos átszállásra való készülődést odafenn, a közvetítést a világűrből, azonban sehogy sem képesek beavatkozni, és értesíteni a mit sem sejtő űrhajósokat.
A Nellis-1 repülési fedélzetén a három űrhajós sietve magához téríti a kómából a biológusnőt, hogy felkészítsék az átszállásra, azonban Helen belefog egy történetbe, ahogy elmondja társainak a különös információkat, amikhez az elméjét órákon át uraló AI juttatott el hozzá telepatikusan, amíg csövekhez és orvosi műszerekhez volt kötve, miszerint sokkal nagyobb a baj, mint ahogy azt képzelik, és hogy magukkal kell vinniük a biológiai szállítmányt, az nem maradhat a raktérben, mert odalenn a káoszban játszi könnyedséggel hozzá fog jutni az áruló csoport a légkörbe merülő roncsból, hogy jeladó van beépítve a fémvázába. Elhadarja még, hogy világméretű összeesküvés húzódik a terv mögött, és annak része volt minden, ami velük és lenn a felszínen történt az elmúlt órákban, az éjszaka folyamán. Közli még, miszerint a vírustenyészete „be van szennyezve” a toxikus Idegennel, amiből biológiai fegyvert fognak készíteni „és megtizedelik az emberiséget”. Három társa nem hisz neki, és kineveti. A nő tovább küzd, hogy higyjenek neki, de az űrhajósok az átszállásra koncentrálnak, nem figyelnek rá. Végül Carla Lucia Aitana rakományfelelős figyel fel először olyan igaz tényekre, amelyek Helent igazolják. Heves vita bontakozik ki a zsilipben, és végül a két pilóta is igazolva látja az új elméletet. Noha semmi felesleges idejük sincs, mégis visszamennek a raktérbe a szállítmányért, és magukhoz kötözik azt, majd késve ugyan, de megkezdik az űrsétát a másik hajó zsilipje felé.
Odalenn, Andrewson Al Donally és csapata meglepve látja, hogy az LC által felügyelt közvetítésben az űrhajósok magukkal viszik a BIO-CARGO-t, hogy a második, nehezebben kivitelezhető tervük fog életbe lépni: Yucatánba kell majd repülniük az Idegenért. Zavar támad köreikben, és ezt használja ki a foglyul ejtett nemzetbiztonsági tanács. Kiszabadítják magukat, és rövid kézitusa után, Deisdata és LC virtuális térben lefolytatott másik csatája alatt nagy szerencsével ugyan, de teljes sikert aratnak. A bázis személyzete és kis csoport fegyverese közreműködésével megölik Al Donallyt, azután eltávolíttatják a lefegyverezett többi árulót is. Amikor az irányítóterem készen áll az entry interface levezénylésére, végre kapcsolatba tudnak lépni a már visszatérésre kész Guatemalában berendezkedett űrhajósokkal. Sokkszerű a tudat számukra, hogy valószínűleg csak a két nőnek sikerült emberfeletti küzdelemben biztosan elérni a felső légkör és a világűr határán a mentőhajó zsilipkamráját. Valami váratlan dolog történhetett, hiszen a két pilótát nem látják sehol, ráadásul a vírusok elszabadultak, és ugyan közvetlen veszélyt már nem jelenthetnek, de a megsemmisítésük sem történt meg, valószínűleg orbitális pályán keringenek tovább. A bázisban szorongó emberek döbbent csöndben várják a bejelentkezést a világűrből. Tudják, hogy a teljes informatikai zárba és médiacsöndbe merült bolygón az éterben Carla Lucia remegő és izgatott hangja lesz az egyetlen a mentőhajóból, amelyet fogni képesek. És akkor: „Irányító Központ, itt a Guatemala! Carla Lucia Aitana jelentkezik a Guatemaláról! Helen La Rue űrhajósnővel mi ketten éltük túl a Nellis-1-ről az átszállást! A rakomány elsodródott orbitális pályán. Vége! Vétel!”
folyt.köv.
