Egy amerikai újságírónő 2042-ben rejtett nyomozásba fog, és egy netes-összeállítás készítésébe, amelyet fel szándékozik tölteni a két internetre, majd egy őszi estén hirtelen elhagyja Las Cruces-i otthonát, és eltűnik a közép-nyugaton. A titokban feltárt összefüggések már hetekkel azelőtt szövetségi szintű bűncselekménynek tűntek számára, amelynek a szálai messzebbre, és mélyebbre vezetnek mégis, mint eredetileg számított rá. Amikor felismeri, hogy mindez összefüggésben van az amerikai űrprogrammal, és a washingtoni szövetségi kormánnyal, azt is felismeri, hogy nem sok ideje van befejeznie tényfeltáró filmjét, mielőtt az új amerikai űrrepülőgép visszatérne a rakterében azokkal a halálos vírusokkal, amelyeket az ISS-en növesztettek, már csak legfeljebb két napja. Valami még hiányzik a bizonyítékok sorából, tudja, és minden elszántsággal belefog abba, hogy felkutassa. Nem is sejtheti, hogy egy mesterséges intelligencia, egy program már a nyomában van, amelynek ugyanaz az érdeke, mint neki: egy előre eltervezett menetrend szerint leleplezni az árulókat, de Deisdata többet akar: kikényszeríteni egy soha nem járt út követésére a megalkotóit...
Amikor szerkesztő kollégái vasárnap este végre keresni kezdik Simonét a hegyvidéki nagyvárosban, az intelligens program és az újságírónő útja sok száz mérföldre onnan keresztezik egymást. Ezen a vasárnap kora esti órán megtörténik az első váratlan esemény is, és a Return to Space jelképe, Amerika új, második generációs űrrepülőgépe balesetet szenved a légkörbe merülése előtti utolsó körén a világűrben, de még senki sem gondolja, hogy hajnalra minden megváltozik, kirobbantva az USA addigi legnagyobb tudományos és belpolitikai botrányát, és új világ veszi majd kezdetét mindenki számára…
De amikor még csak néhány óra telt el az események kezdeti forgatagában, már jelentkezik ez első globális hatás: az elektronikus média fokozatosan összeomlik, a telekommunikációs csatornák elnémulnak a műholdas hálózattal, megbénítva a bolygó északi féltekét. Bekövetkezik az addig elképzelhetetlen: csend és sötétség…
Amikor a keleti parton végre feljön a nap, az elnök vezette nemzetbiztonsági tanács minden kísérlete a válságkezelésre mégis kudarcba fullad, a politikusok, a katonák és tudósok tehetetlennek bizonyulnak. Mind több jel mutat arra, hogy az országot megtámadták, de a támadás szokatlan módon zajlik le, és reggelre az is megvilágosodik, hogy kizárólag a kibertérben zajlik…
Az űrrepülőgépen csapdába szorult asztronauták mentésére mindeközben egy mexicoi orbiterrel mégis esély látszik, és amint a két hajóval kezdetét veszi a sietve kidolgozott űrrandevú a légkör és a világűr határán, minden szereplő előtt világossá válik, hogy „a jelen pillanatok nem másak, mint a mesterséges intelligenciák, és az emberek közti példátlan erőpróbák”.
A Fehér Ház hajnalban a csaknem száz éve nem használt távíróvonalakon még értesül róla, hogy az országosan addig is ismert netes-szerkesztőnőt az FBI elfogta és végzett vele. Miért az FBI? Ki adott rá parancsot? Hol van a CIA vezetője? Mit csinál az alelnök a tanácsadóival a nyugati parton? Mi történik a politikusokkal Kaliforniában? Amikor a válaszok megérkeznek, arról is információt kapnak, hogy a program átvette a netes-szerkesztőnő szerepét, és azután már ő a fő ellenfél… vagy mégsem? Ezernyi kérdés merül fel percek alatt, amikor a maradék infrastruktúra is összeomlik a keleti parton, és az Elnöki Munkacsoportnak el kell menekülnie Washingtonból.
Elképzelhető, hogy egy harmadik forgatókönyv lép életbe, és ami fekete volt, az fehér lesz, ami pedig fehér, az fekete?
Lehet, hogy az árulók köztük vannak?
