1.

• Mindkét üzemanyagszivattyú meghibásodott? Ilyen nincsen! – kiált fel a kapitány, Bob Pierson. A 95 tonnás Boeing-767-es utasszállító 12.500 méteren repül Kanadában Ottawából Edmontonba. A gép újnak számít 150 repült órával. 1983. július 23-a van. Az utasok száma 61.

Percekkel korábban a pilóták már kaptak egy vészjelzést a panelen, ami szerint a jobb oldali szivattyúban váratlanul lecsökkent a nyomás. Azt jelezte tehát, hogy alacsony az üzemanyagszint.

• Azonnal forduljunk Winnipeg felé! – mondja a kapitány. Feltekint a kijelző panelekre, és ellenőrzi az üzemanyagszint értékeit. A műszer szerint a kerozin bőségesen elég a hátralévő útra.
• Winnipeg! Itt az Air Canada-143 – jelentkezik be a rádióba a másodpilóta, Maurice Quintal.
• Air Canada-143, hallgatom! – válaszol a Winnipeg irányító toronyban Ron Hewett repülésirányító.
• Üzemzavar lépett fel. Közvetlen leszállást kérünk Winnipegbe!

Az engedélyt azonnal megkapják. Amikor megkezdik a süllyedést, és délnyugat felé fordulnak a városi repülőtér felé, újabb vészjelzés hangzik fel, immár a harmadik az út során.

• Te jó ég! – néz fel Quintal. – Az összes üres?

Most már az összes üzemanyagszivattyú üzemzavari jelzője aktív.

• Remélem téves riasztásról van szó. Szerinted sem hagytunk ki semmit, ugye? – fordul Pierson Quintal és a mögöttük, az ezen a gépen nemrég felszámolt fedélzeti mérnök egykori helyén ülő ember, egy éppen ezen a járaton utazó és most vendég kollégájuk felé. Pierson arra utal, hogy az ellenőrzés során még felszállás előtt rendben végigmentek mindenen. Amikor a másik két ember sorra nemmel válaszol, ismét felharsan egy vészjelzés.
• A bal hajtómű leállt – reagál Pierson. Hitetlenkedve nézi a kijelzőket. – Nézzük át az ellenőrző listáját!

Épp fellapozza a másodpilóta a légitársaság kézikönyvét, amikor a kapitány értesíti a vezető utaskísérőt, aki összehívja a többieket. Hamarosan megkezdődik a protokoll.

• Hölgyeim és uraim! A vezető légi utaskísérő beszél. Műszaki meghibásodás miatt kényszerleszállást fogunk végrehajtani. Kérem, foglalják el helyüket, és kössék be a biztonsági övüket…

Ugyanebben a percben a pilótafülkében Quintal felolvassa a kézikönyv idevágó bekezdéseit.

• …megközelítéshez és leszálláshoz a fékszárny 20. Jelzőberendezést kiiktatni…

Pár másodperc múlva a következő vészjelzés is aktivizálódik. A gép zökken egyet. A kapitány zavart. A kijelzők elsötétülnek.

• Mi volt az? Mi történik a kijelzőkkel?

Az áramellátás a pilóták kabinjában akadozik. Azonnal felfogják, hogy kifogyott az üzemanyag. Leolvassák a magasságot: 8000 méteren repülnek. A másodpilóta idegesen adásra kapcsol.

• Winnipeg! Itt Air Canada-143.
• Air Canada-143, hallgatom!
• Mindkét hajtómű leállt!

„Amikor mindkét hajtóművüket elveszítették, arra gondoltam, te szentséges jó isten, egy halott emberrel beszélek!” (Ron Hewett)

A repülésirányító a toronyban odainti az egyik kollégáját:

• Egyik hajtóművük sem működik. Ezt valószínűleg nem fogják túlélni.

Ebben a pillanatban a Boeing kapitánya jelentkezik a csatornán.

• A 143-as vészhelyzetet jelent! Azonnal adják meg a legközelebbi kifutó helyzetét!

Ron Hewett épp válaszolni készülne, amikor a radarról eltűnik a gép jele.

• Az előbb még ott volt, de most nincs sehol – mutatja a köré gyűlő embereknek a gép jelének hűlt helyét. – Eltűntek a monitorról! Kell az elsődleges radar!

Amíg kollégái a korábbi, kisebb teljesítményű, és akkorra már elavult radart üzembe helyezik, ismét adásra kapcsol.

• 143-as! Elveszítettük a transzponder jelüket. Most megpróbáljuk megtalálni önöket…

A toronyban hárman vizsgálják a hagyományos képernyőképet. Hewett egy papírvonalzót illeszt a monitorra.

• Rendben, megvan! – kiáltja hirtelen. - 105 Winnipeg, és 70 Gimli – hadarja a mérési eredményt társainak, majd bejelentkezik. – 143-as! 105 kilométerre vannak Winnipegtől, és megközelítőleg 70 kilométerre Gimlitől.
• Talán eljutunk Winnipegig – mondja a kapitány.
• Gimli közelebb van, kapitány. Az egy használaton kívüli, felszámolt katonai repülőtér. Jól ismerem, a hadseregben ott szolgáltam – feleli a másodpilóta, majd jegyzeteire tekint. – Winnipegig nem érünk el.
• Gondolja?
• 70 kilométer Gimliig. Hosszú kifutópályája van.
• Van Gimliben mentőfelszerelés? – kérdezi Pierson Winnipegtől.
• Nincs mentőszolgálat, nincs felszerelés, csak egy kifutópálya. Nincs irányítótorony. Többet nem tudunk a helyről…
• Akkor Winnipegbe megyünk!
• Rendben, 143-as, tartsa az irányt!
• Milyen messze vagyunk a repülőtértől?
• 55… nem, 60 kilométerre vannak a repülőtértől… Mi a magasságuk?
• 280...

• Még legfeljebb 30 kilométert tudunk megtenni siklórepüléssel. Soha nem jutunk el Winnipegig – mondja percekkel később hangsúlyosan a másodpilóta a társának.

A kapitány elgondolkodik, majd adásra kapcsol.

• Milyen messze van Gimli?
• 20 kilométerre vannak Gimlitől – feleli azonnal Hewett.
• Merre van?
• 345-nél forduljanak jobbra! Még 15 kilométer.
• Rendben, akkor arra megyünk! – mondja Pierson, és bedönti a gépet jobbra forduláshoz. A siklópályán további tucat métereket veszítenek a magasságukból.

Ekkor régi kollégájuk, Rick Dion feláll a harmadik székből, és elbúcsúzik tőlük.

• Visszamegyek a családomhoz, vagy van valami, amiben még segíthetek?
• Minden rendben.

Amikor az ülések között a helyére ér, odafordul a felesége és 4 éves kisfia, Chris felé:

• Ne aggódjatok, minden rendben, a gép irányítható. Jól kössétek be magatokat!

  Folyt. köv.

     Írta több forrás felhasználásával Őzse Balázs 2020-ban

Idézetek: https://indavideo.hu/video/Legikatasztrofak_-_Halalos_siklas_Motor_nelkul