4.

Amikor földet értek, a gép nagy sebességgel ért betont a küszöbtől 250 méterre. A főfutók akkor még bírták a megterhelést, az orrfutó azonban visszacsuklott, és a gép a burkolatán csúszott pár száz métert a pályaközépi szalagkorlát mellett (mert ilyet is felszereltek az autóversenyekre). A kerekek végül „a nagy fékezéstől sorra kipukkadtak”. A két biciklis fiú, a gyanútlan srácok most „arcukon iszonyatos döbbenettel” menekültek a közeledő vasszörny elől. Az emberek mind odafutottak, ahol a gép végül füstölögve megállt. Csakhamar az ajtók kinyíltak, és a vészcsúszdák felfújódtak, amin az utasok kimenekülhettek a gépből. A leszállás során senki sem sérült meg, a csúszdák alatt azonban született pár sérülés, leginkább bokaficamok. Összesen végül 10 sérültet kellett ellátni, és kórházba szállítani. A hátsó ajtó alatt születtek a sérülések, ez a csúszda meredeken lejtett „és nem ért le a betonra”.

A füstölgő orr a lángra kapott szigetelés miatt tűzoltásra várt. A kapitány porral oltóval lépett a gép legelejéhez, majd csatlakoztak hozzá az autóversenyen indult helyi férfiak. Végül a tüzet gyorsan eloltották.

Előbb egy katonai helikopter fogott kőrözésbe, ez érkezett legkorábban, majd hamarosan megjelentek a helyi tűzoltók, mentők, a polgárőrség emberei és végül a szerelők is, akiknek útközben „szintén kifogyott a kisbuszokból az üzemanyaguk”.

Megindult a kivizsgálás is. Másnap, vasárnap, a helyszínre szállították a Kanadai Közlekedésbiztonsági Hatóság két tisztviselőjét, akik mindenre kiterjedő nyomozásba fogtak.

Hamar fény derült az eset okára, hogy hogyan indulhatott el a világ legmodernebb repülőgépe „csak fele útra elegendő üzemanyaggal”. „A baleset napján kelt üzemanyag-nyilvántartás megadta a választ a kérdésekre”. Kiderült az is, hogy a számítógépi üzemanyag-figyelő rendszer hibás volt aznap és erről a pilóták, valamint a földi személyzet is információval bírt. Mint utóbb kiderült, egy 1 milliméteres szakaszon egy forrasztás nem illeszkedett a műanyag burkolat alatt egy panelen, így a fedélzeti számítógép nem kapott jelet, és erre már Ottawában felfigyeltek. A Boeing üzemeltetői ennek ellenére engedélyezték a repülést.

És ott volt még valami. Valami igazán érdekes körülmény. Ennek megértéséhez tisztában kell lenni az SI-alapegységekkel és SI-mértékegységekkel.

„Kanada, mint ország, ebben az időszakban frissen tért át a metrikus rendszerre az angolszász mértékegységek után. Nem szoktak még igazán hozzá az emberek…” Olyannyira nem, hogy a földi kiszolgáló személyzet megszokásból, rutinból dolgozott azon a szombaton, Quintal első tisztnek és Pierson kapitánynak (fedélzeti mérnök és számítógépi kijelzés hiányában) papíralapon, ceruzával, radírral és logarléccel kellett ellenőriznie az értékeket, valamint átváltania a mennyiségeket.

Az üzemanyagtöltést végző technikusok és mérnökök a kívánt mennyiséget a birodalmi rendszer szerint számolták ki, a pilóták pedig ellenőrzéskor szintén a korábbi szorzószámot használták. A számítást nehezítette, hogy liter és kilogramm között is át kellett váltaniuk. Az egész eredője az lett, hogy a szükséges mennyiség felével indultak el, és senki sem fedezte fel a hibát, mialatt a pilótafülkében a kijelző sötét maradt.

A pilótákat a vizsgálat után rövid időre felfüggesztették. Miután azonban ezt megfellebbezték, hamarosan visszakerültek a légitársaság aktív tagjai közé. Maurice Quintal mindössze 2 hétig volt eltiltva.

A Gimli Glider egészen 2008-ig repült.

A gép kiszolgálta élettartamát, évtizedeket töltött szolgálatban. Utolsó útján a pilótákkal még elrepült Gimlibe, majd onnan a Mojave-sivatagba, ahol végső nyughelyet kapott.

A két pilótát az eset után pár évvel kitüntették a Nemzetközi Légisport és Űrhajózási Szövetség egyik legmagasabb rangú díjával.

Maurice Quintal 2015-ben meghalt.

Bob Pierson 1995-ben vonult nyugdíjba, de utolsó két aktív évét egy másik légitársaságnál töltötte.

Az eset Gimli Sikló néven vonult be a repüléstörténetbe.

A Boeing 767-est 2013 áprilisában árverezésre bocsájtották, azonban senki nem ajánlott érte a kikiáltási árnál többet, így a mai napig a kaliforniai géptemetőben áll.

   Vége

Írta: Őzse Balázs 2020-ban