(A múlt a jövő előszava – Azoknak a fiataloknak, akik nem nyughatnak, amíg ki nem derül az igazság)
Dénia, a spanyol tengerparton fekvő város egy földrajzi szélességen található Lisszabonnal, Ibizával, illetve 200 kilométerre található Mallorcától délnyugati irányban.
1982 tavaszán a városi rendőrkapitányságra helyeztek egy madridi rendőrt nyomozói státuszba. A családos férfit helyettesi státuszba rendelték korábbi szolgálati helyéről, Madridból, a nyüzsgésből egy balesetben meghalt rendőrtiszt helyére, a látszólagos nyugalomba. A városi rendőr, Hosé Luis Boada különös körülmények között lelte halálát pár héttel korábban a tengerparton. Az amúgy nagyivó és drogozó rendőr testén tűszúrásnyomokat találtak, így az első gyanú drogtúladagolás volt, aminek következtében autós balesetet szenvedett. A halál beálltát egy fiatal városi doktornő állapította meg, akit később elzártak az ügytől, és nem látta sem a halottkémi jelentést, sem a boncolási jegyzőkönyvet; azokat Valenciába küldték valakik, és nem ez volt az első furcsaság az ügyben. A doktornő szerint a rendőrtiszt nem volt intravénás drogos, a nyomok frisseknek tűntek, és nem voltak ott korábbiak, mintha halála után keletkeztek volna, és volt egy szúrásnyom közvetlenül a szívébe vezetően, tiszta, kicsi bemeneti nyílással…
A madridi Andrés Exposito nyomozót helyettesnek rendelték egy ’Columbo’ becenevű, különc viselkedésű és szívós, kitartó tiszt mellé, aki szárnyai alá vette őt, és megismertette vele az álmos és csendes várost, Déniát.
Amikor egyik nap a tengerparti úton járőröztek a „német kolónia” házai között, felfigyeltek egy gyanúsan viselkedő párra, egy fiatal férfira és nőre. Egy francia - Párizsban bejegyzett - személygépkocsival őgyelegtek a „németek” birtokai körül. Néhány nap elteltével Andrés és Columbo ismét ott találták őket, majd Andrés igazoltatásba fogott volna, amire a kocsiba szálló alakok menekülésbe kezdtek. Tűzpárbaj indult, ahol Columbo megsérült, és Andrést is fegyverrel fenyegették. A pár férfitagját Andrés megsebesítette, a nőt menekülés közben állította meg, szintén célzott lövésekkel, valamivel távolabb a házaktól.
A városi rendőrkapitányságon főnöke elégedett volt Andrés teljesítményével, és további feladatokkal bízták meg őt. Időközben azonban Andrés megtudta, miszerint a két gyanús külföldi izraeli volt, és nem maradtak az országban: a nem sokkal korábban alapított Simon Wiesenthal Központ Párizson keresztül menekítette ki őket Izraelbe.
Először merült fel a kérdés: a közel-keletiek mit kerestek az „öreg németek” közelében?
A spanyol politikát, illetve az egész társadalmat, közéletet, gazdaságot és nem utolsó sorban a kultúrát, de még a turizmust is 1936 őszétől az 1970-es évek közepéig-végéig Franco tábornok, illetve a Franco-diktatúra, és annak lassan bekövetkező haldoklása alakította. Nehéz volt az átmenet 1975 után a diktatúrából a demokráciába. Az 1982-es év talán még a reformok éve volt, a választások előtti hónapokban - tavasz folyamán - mindenképpen. Azonban akkor azt is látták sokan, hogy a szocialisták fognak győzni, és a fiatal sevillai, Felipe González fog kormányt alakítani, a "jövő reménysége". Columbo nyomozó Déniában szocialista érzelmű ember volt, és sokat szenvedett Franco alatt. Törvényszerűen mély nyomokat hagyott a múlt benne, mint ahogy a világon egyedülálló Franco-rendszer a spanyolok mindennapjaiban, világról alkotott felfogásában is nagy pusztítást végzett. Jellegzetes, illetve egyes tulajdonságaiban kisszerű politikai rendszer volt, és a második világháború után a világpolitikát irányítók magára hagyták. A szuperhatalmak azután felismerték, hogy fontos geopolitikai helyzetéből fakadóan stratégiai helyen fekszik ez a gyarmattartó birodalom, Spanyolország. A szovjetek nem alkothattak vele szövetséget – ráadásul Franco kíméletlenül üldözte a kommunistákat is –, az USA azonban kereskedni kezdett vele, és hamarosan szövetségre is léptek. Franco elzárt világa nyitott a nyugat felé, mégis, társadalma elmaradottként vegetált tovább. Ugyan a világháborúban semleges maradt, mégis náci-szimpatizáns volt, és ez nem folytatódott másként, azaz ez abban is megnyilvánult a hidegháború időszaka alatt, hogy Francoék titokban befogadták a német háborús bűnösöket és családjaikat.
Ilyen család volt a Drayer, a Heim és a Heckel család. Egyikük a Nürnbergben távollétében halálra ítélt Eichmann „jobbkeze” volt, másikuk az Amszterdamban összeült második nemzetközi bíróság ítélete során életfogytiglanra ítélt bűnös, míg harmadik társuk még fiatalon, 25 éves korában egy koncentrációs tábor orvosaként vált ismertté, aki gázolajjal kísérletezett, azzal gyilkolta a táborlakókat, és szintén súlyos büntetést kapott.
A „németek” az 1950-es évektől éltek Déniában, és vállalkozást nyitottak ott. Lakóparkokat építettek és értékesítettek. Amikor az akkor még fiatal Columbo nyomozó felfigyelt a tevékenységükre, adatokat kezdett gyűjteni róluk, ennél többet azonban nem tett. 1982 elején társa meghalt, és a járőrözést Andrés érkeztéig gyakran egyedül folytatta tovább, különösen vasárnaponként. Lejárt a tengerparti sétányra, és hosszú órákon át figyelte és fotózta a németeket, azok városbeli mozgását.
Miután Andrés Exposito nyomozó elkapta a „patkányokat”, a még nem azonosított izraelieket, új – komfortosabb - lakást kaptak feleségével és kislányával, egy olyan lakóparkban, amelyet még Gerald Drayer építtetett.
Andrés felesége elégedett volt a család új lakhelyével, és szerinte a németek hálája áll mögötte, akikkel mindenképpen „fenn kell tartaniuk jó viszonyukat”. Dolores Exposito örömmel látta, hogy a rendőrségen is emelkedett a férje tekintélye, és mind több elismerést, nagyobb fizetést és ajándékokat kap – egyrészt a rendőrkapitánytól, másrészt a németektől. Andrést azonban nem hagyta nyugodni Boada különös halála, és megindított egy titokban folytatott nyomozást. Amikor társa balesetet szenvedett, a városi kórházba vitték. Columbo lába gyorsan gyógyult, azonban további vizsgálatokat rendeltek el orvosai, és megállapították, hogy menthetetlen, végső stádiumú rákbeteg. Andrés sokat látogatta öreg társát, és egyik ilyen alkalommal ismerte meg az ottani traumatológia főorvosnőjét, Eva Vidalt, aki közölte vele, hogy ő volt, akit orvosként Boada balesetének helyszínére vittek, és a szúrásnyomokat ő fedezte fel a rendőr testén. Ezt követően a férfi elárulta neki, hogy megszerezte Boada boncolási jegyzőkönyvét, és arról adatokat mentett ki, kijegyzetelte a fontosabbnak ítélt részeket, különösen a vérben talált idegen anyagokról szólókat, mielőtt a jelentéseket eltüntették volna. „Ha ólom volt a vérében, akkor az gázolajra utal” – reagált a doktornő a jegyzetben szereplőkre -, „és nem azonnali halálhoz vezet, hanem az áldozat szenved előtte.”
Eva Vidal és Andrés Exposito szövetsége, rejtett közös nyomozása ekkor vette kezdetét, és ekkor tudatosult a két emberben először, hogy elképzelhető, miszerint évtizedekkel korábban, az 1950-es években azelőtt emberiesség elleni bűncselekményekért távollétükben elítélt háborús bűnös németek rendezkedtek be Spanyolországban, szinte karnyújtásnyira tőlük…
1982. április 20-ra Andrés és családja meghívót kapott a németektől ünnepükre, amelyet akkor ültek, Hitler születésnapján. Felesége és kislánya is elment vele az egész estés vigadalomra, a „tavaszi fogadás”-ra. Andrés itt látott először náci egyenruhába öltözött németeket. A rendezvényen jelen voltak a Drayer család tagjai, valamint a Heimek és Heckelek is. Amikor már késő este Dolores és Andrés kislánya elkeveredett a tömegben, a szülei keresni kezdték őt. Csakhamar rátaláltak gyermekükre, akit az öreg Heim, Aribert Heim* tartott szóval, akiről addig az apa nem volt képes elfogadni, hogy egy egykori koncentrációs tábor orvosa lehetett. Az öregember vigasztalta a lánykát, és felismerte, hogy csontvelőgyulladásban szenved. A lánynak valóban volt egy betegsége, amiről a család nem beszélt. Andrés egyszerre ráébredt, hogy az idős ember valóban orvos volt. Miután a család viharosan távozott az estélyről, a férfi felkereste lakhelyén társát, Columbót. A társa, az utolsó napjait élő nagybeteg nyomozó megosztotta vele tudását, és elmagyarázta, ki kicsoda a kolóniában. Ez volt az a pillanat, amikor Andrés Exposito megszállottjává vált az ügynek.
Columbo nyomozó május hónapban meghalt.
Június hónapban Dolores a gyermekével visszaköltözött Madridba, és beadta a válókeresetet. A férfit eltiltották a gyermeke láthatásától.
Andrés és a traumatológus főorvosnő, Eva a következő két hónapban további bizonyítékokat gyűjtött Hosé Boada meggyilkolása ügyében.
1982. július 11-én, a labdarúgó világbajnoki döntő közvetítésének napján – amely televíziós közvetítést Andrés Exposito Dénia belvárosában, egy szórakozóhelyen követett figyelemmel – merényletkísérletet hajtottak végre. A célpont Andrés volt. A három maszkos támadó gépfegyverekből több tucat lövést adott le a férfire, amelyből egy sem találta el. Rövid tűzpárbaj kezdődött. A lövöldözést követően a kiérkező rendőrök egy férfit letartóztattak, egy pedig elmenekült. A nyomozó hosszas üldözés után elfogta a harmadik támadót, aki Aribert Heim egyik unokája, egy Rafa keresztnevű férfi volt. A város határán kívül Rafa autójával balesetet okozva leszorította az útról Andrés autóját, és a sebesült embert méreg injekcióval kísérlete meg megölni – csakúgy, mint hónapokkal korábban Boadát.
1982. augusztusában vádat emeltek Rafa ellen gyilkossági kísérlet miatt. A lefolytatott törvényszéki per végeredménye felmentés lett. Az ítélethirdetés napján Eva Vidal nyilatkozott egyedül a helyi sajtónak.
Andrés Expositót szeptember hónapban elbocsátották a rendőrség állományából.
Andrés jelenleg, mint nyugdíjas vállalkozó Déniában él, és szabadidejében a kikötőben hajómotorokat javít.
Huszonöt évvel a gyilkossági kísérlet után Andrés és Dolores közös gyermeke, már mint egy madridi netes hírportál alkalmazottja riportot készült írni az ügyről, és felkereste a nyugdíjas Eva Vidalt, aki mindent elmesélt neki a korabeli ügyről, és viszonyáról Andrés Expositoval. A lány negyed század után azon az estén, a riport anyagának elkészülte utáni órában látta először újra vér szerinti apját...
* Aribert Ferdinand Heim, vagyis Doktor Halál, a mauthauseni koncentrációs tábor zsidók százait halálra kínzó orvosa volt. A férfi ötven éve volt már szökésben, amikor 1992-ben meghalt - ezzel a megállapítással zárta le az ügyét egy dél-németországi bíróság 2012-ben. Ezzel fejezték be Aribert Heim kerestetését, és a rendelkezésre álló adatok alapján tehát megállapították, hogy a szökevény náci háborús bűnös 1992-ben halt meg Kairóban. Bár Heim holttestét soha nem találták meg, mégis meggyőző bizonyítékokat találtak – ezt fia és ügyvédje szolgáltatta.
Dr. Aribert Heim a vádak szerint a koncentrációs táborba zárt zsidókon végzett kísérleteket. Az 1914-ben az Osztrák-Magyar Monarchiában született orvos a mauthauseni táborban szolgált, zsidó foglyok százainak halála szárad a lelkén. A túlélők szerint a férfi altatás és érzéstelenítés nélkül végzett műtéteket, és amputált testrészeket pusztán azért, hogy lássa, mennyi fájdalmat bír elviselni az ember. Más esetekben üzemanyagot, vizet vagy mérget injekciózott az áldozatai szívébe - állítólag ez volt a kedvelt módszere, amikor végezni akart a foglyokkal -, ezalatt stopperórával mérte a haldoklás időtartamát. Ez utóbbi módon körülbelül száz emberrel végzett az osztrák táborban.
A második világháború után Heim 1962-ig még Baden-Badenben praktizált. Ekkor vádolták meg háborús bűnökkel, amelyek elől elmenekült az országból – nagy valószínűséggel a déniai, „Oscar” Drayer vezette közösségbe. A baden-badeni ügyészekhez a fia és ügyvédje által eljuttatott iratok szerint Heim azonos egy Tarik Husszein Farid nevű férfival, aki 1992-ben halt meg vastagbélrákban Kairóban.
Heimre Columbo nyomozó akadt rá elsőként még az 1960-as években, és sikerrel azonosította. A Simon Wiesenthal intézet 1977-ben kapott „fülest”, miszerint az egyik legkeresettebb célszemélye Spanyolországban él, azonban 1981-ig nem tudtak a közelébe férkőzni.
Két izraeli ügynök 1982 elején beazonosította a déniai német közösségben két keresett célszemélyüket, köztük „Oscart”, Eichmann egykori helyettesét, azonban Exposito és Columbo szerencsétlen közbelépése meghiúsította az akciójukat, és az izraeliek kivonultak Spanyolországból.
1983-ban a „német közösség” feloszlott, és elhagyta a spanyol kikötővárost. Hogy hová távoztak, senki sem tudja. Ma már valószínűsíthetjük, hogy Dr. Aribert Heim ekkor települt át Egyiptomba, és néhány évvel később ott is halt meg, ugyanakkor erre sincs megdönthetetlen bizonyíték.
Dr. Aribert Heimet egyébként egyszer már letartóztatták az amerikaiak 1945-ben, de akkor szabadon engedték, majd 1962-ben ismét elfogatóparancsot adtak ki ellene, és akkor is elmenekült, a legtöbb forrás szerint Dél-Amerikába, ahonnan ismeretlen időpontban települt át Egyiptomba. Azt, hogy Spanyolországban legalább húsz évig bujkált, jelenleg nem fogadja el a hivatalos történetírás.
2021-ben bizonyítékok bukkantak fel egy madridi netes-szerkesztő déniai riportja nyomán arra, hogy Heim Franco tábornok, a hosszú életű spanyol diktátor tudtával Spanyolországban bujkált körülbelül húsz éven át, azonban senki sem nyomozott az elmúlt években ebben az irányban a körülmények tisztázása érdekében az ügyben.
Az illetékes bíróság, a Nemzeti Törvényszék (Audiencia Nacional) a nyomozást 2023-ig nem kezdte meg.
Vége
Írta: Őzse Balázs 2023-ban
Az írás több forrás nyomán született, és megtörtént eseményeken alapul. A források jegyzéke a szerző Facebook lapján található.
